A gyulai Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastély története

A török hódoltság után a Békés vármegye nagyobb részét magában foglaló gyulai uradalmat harruckerni lovag Harruckern János György kapta meg III. Károly király adományaként.

Az akkor alig lakott terület betelepítése és a gazdálkodás beindítása Harruckern nevéhez fűződik, a földesúr évente kétszer-háromszor látogatott Békés vármegyébe a birtokfejlesztés ügyében.

Az 1722-ben Leopold Franz Rosenfeld hadmérnök által készített térképen a vármegye és Gyula városa ábrázolása mellett, a vár területén, szinte a mai kastély helyén egy „G” betűvel jelölt földszintes, téglalap alaprajzú, magas tetejű épület látható, amelyet „egy egészen újonnan épült lakóház”-ként nevesít a hadmérnök.

A mai kastély első periódusát, főszárnyának középső részét, a talajvíz miatt magas feltöltésre emelt épületet Harruckern János György 1740 körül építtette fel az 1776. évi tanúvallomások szerint. A külsejében dísztelen épület belső kialakítása a kor minden igényét kielégítette. A Harruckernek mély vallásosságát jellemzi, hogy már az 1730-as évektől kápolnát rendeztek be a várban az ott élő szolgálónépek lelki gondozására.

Báró Harruckern János György 1742-ben bekövetkezett halála után fia, báró Harruckern Ferenc Domonkos örökölte a gyulai uradalmat. Harruckern Ferenc folytatta apja építő, fejlesztő tevékenységét, valószínűleg már az ő birtoklása idején jött létre a kastély kert felőli középrizalitja, valamint a belsőben is történtek módosítások.

A báró az 1760-as évek elején a kastély jelentős bővítésére határozta el magát, döntésének közvetlen oka nem ismert. Az 1762. január 4-i keltezésű tervsorozaton a gyulai kastély elegáns rezidenciává történő kibővítésének tervvariánsa szerepel. A tervek nem valósultak meg, ám a későbbi fejlesztések az akkori elképzelések nyomán haladtak.

A Harruckern Ferenc halálát követő osztozkodás idején, 1776-ban kelt iratból kiderül, hogy a kastély ezen második építési periódusa során nem csak hosszában, földszintes oldalszárnyakkal bővült a kastély, hanem a magasságát is megemelték, és emeletét 3-3 tengellyel szélesítették. Az épület belső elrendezése követte a korábban kialakultat, vagyis a földszint közepén hűtőző volt, balra az immár kibővített, középpilléres barokk konyhát magában foglaló kiszolgáló szárnnyal, jobbra pedig a vendégszobákkal; az emeleten a birtokos család számára kialakított lakosztályok sorakoztak.

Jelenlegi ismereteink szerint az első magyarországi, dokumentált, a főúri rezidencia egyik termében zajló, szervezett színházi előadás a gyulai kastélyhoz köthető. 1746. június 13-án Harruckern Ferencné Dirling Mária-Antónia névnapja alkalmából a „Parasztlakodalom” című vígjáték hangzott el.

Harruckern Ferenc 1775-ben bekövetkezett halálával kihalt a báró Harruckern família férfiága. A báró özvegye, Dirling Mária-Antónia évi 25 000 forint járadékot kapott az uradalom bevételéből. A gazdálkodás irányításával Harruckern Ferenc egyik vejét, nagykárolyi gróf Károlyi Antalt, Harruckern Jozefa bárónő férjét bízták meg.

Harruckern Ferenc halála után gyakorlatilag használaton kívül állt a rezidencia, a Bécsben élő leszármazottak nem, vagy csak rendkívüli alkalmakkor látogatták a távoli birtokot.

1795 januárjában tűzvész pusztított a kastélyban, középrésze gyakorlatilag megsemmisült. Az 1798-as birtokfelosztás során az épület báró (később gróf) Wenckheim (II.) Józsefné Gruber Mária Terézia bárónő tulajdonába került, ő állíttatta helyre az épületet még abban az évben. Az 1801-es tűzvész után ismét helyreállításra került a kastély, amely nagyrészt ekkor nyerte el napjainkban is látható kialakítását. A terveket Cziegler Antal építész készítette. Megmagasította a kastély homlokzatait, amelynek következtében az épület elegánsabb, karcsúbb benyomást sugall. Ekkor alakult ki a ma is meglévő homlokzati tagolás, a homlokzatok klasszicizáló késő barokk díszítőelemeket kaptak.

1855-ben árvíz pusztította el Gyula városának harmadát. Az áradást követően jelentős védelmi, csatornaépítési munkák kezdődtek a városban és környékén. A munkák megtekintésére az uralkodópár látogatást tett a területen. Az 1857. május 25-én tartott szemle alkalmával I. Ferenc József és felesége, Erzsébet királyné a gyulai kastélyban szállt meg. A városban a jeles alkalomra diadalíveket építettek, a település utcái, házai, templomai és a kastély fényesen ki voltak világítva.

A gyulai kastély 1888-ban a kétegyházi kastélyban lakó Almásy–Wenckheim házaspár tulajdonába került.

A házaspár legidősebb fia, Almásy (III.) Dénes 1888-ban kötött házasságot nagykárolyi gróf Károlyi Gabriellával. A friss házasok még abban az évben beköltöztek az akkor már tíz éve üresen álló kastélyba, amelyet még abban az évben „alaposan átjavítottak”. A kastélyról készült legkorábbi fényképen már a historizáló stílusban átalakított architektúrával látható az épület.

Az épület belsejében is jelentős változtatásokat végeztek. Megszűnt az épület kéttraktusos kialakítása, a vár felé néző szobasor helyén az épület teljes hosszában folyosót alakítottak ki. Felszámolták a barokk kor óta üzemelő nagykonyhát, helyén a belső cselédség számára szobákat hoztak létre. A konyha a mellékszárnyba került.

1921-ben földreform céljára igénybe vették és 328 házhelynek kiosztották Almásy gróf kastélykert melletti szántóföldjeit. A tanácsköztársaság időszakát követő helyreállítás egyik eredménye a villanyvilágítás bevezetése volt.

Az Almásy örökösök 1940-ben felajánlották megvételre a kastélyt a magyar államnak és Gyula városnak, azonban egyik sem élt a lehetőséggel.

Az Almásy család 1942-ben Fürdő és Üdülő Részvénytársaságot hozott létre, amelynek célja a gyógyvízfúrások megkezdése, majd ennek sikere esetén egy fürdőegyüttes, a kastélyból pedig gyógyszálló kialakítása volt, ám ez a terv nem realizálódott.

A lezárt kastélyt a háború végén kifosztották, berendezését széthordták. Az államosítás után javítóintézet, szakmunkásképző, szakiskola és kollégium működött falai között, majd 1959-ben csecsemőotthont helyeztek el benne.

1959-től kezdve a kastélypark területének nagyobb részén fokozatosan termálfürdőt alakítottak ki. A kastélyt – főként külső homlokzatait – 1983-ban felújították. Az épületet az 1990-es években fokozatosan kiürítették, 2002-ben a csecsemőotthon végleg kiköltözött falai közül. A földszintes mellékszárny részleges felújítása 2004-ben fejeződött be.

Gyula Város Önkormányzata 2011-ben vagyonkezelésbe vette az állami tulajdonú kastélyt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től. A főszárnyra és a kastélypark megmaradt részére 2012-ben benyújtott sikeres EU-s turisztikai vonzerő-fejlesztési pályázat keretében 2014–15-ben – a műemléki elveknek megfelelő módon – teljes körűen helyreállításra került az épület. Az egykori grófi rezidenciában 2015 márciusában nyílik meg a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont.

Gyulai Almásy-kastély

Látogatóközpont

www.gyulaikastely.hu