A filharmónia hangversenytermét – éppenséggel nem zsúfolásig – megtöltő közönség, a művész szavaival élve, zenés tárlatvezetésen vehetett részt, hiszen Bródy János 60 éves előadóművészi pályafutásának minden korszakát átölelő, „muzeális” számokat adott elő. Bródy közel tíz éve, 2014 okótberében lépett fel legutóbb Aradon.
Az 1960-as évek slágereitől kezdve a közelmúltban – a rendszerváltás után – írt dalok is felhangoztak, saját szerzemények, mások számára írt és mások (például Zorán) által jegyzett szövegek is.
Bródy János politikai hitvallása az utóbbi évtizedekben megosztotta a közönséget, ez tapasztalható volt az aradi koncertet beharangozó cikkek körül kommentháborúból is, de hiába is vállalja büszkén a 78. életévéhez közeledő zene- és dalszerző, hogy „nyugger vagyok”, szépkorú létére is tagadhatatlanul profi előadóművész, és hazudik az, aki azt állítja, hogy számai hallatán nem rezdülnek meg benne az emlékezés húrjai, az ifjúság, letűnt korok, szigorú rendszerek elleni lázadás iránti nosztalgia.
Végül is egy művész örök lázadó, véleményét vállaló, kimondó személyiség. Ez a „dolga”, és ezt meg kell hagyni neki…