Azt tartja a népi bölcsesség, nyilván a parasztember tapasztalata alapján, hogy a szalmakalapnak nyáron van az ideje.
Ezért a „városi paraszt” is azt hinné, hogy a szökőkűt működésének is nyáron, az úgynevezett szabadságolási-turista-vakációs szezonban van itt az ideje, amikor jó szolgálatot tesz a közelében hűsölni vágyóknak, de látványosságnak sem utolsó, ahová a meleg esténként kisétálhat a tömbházlakó - és nem csak ő – a párjával, gyerekével.
Megértjük, hogy június és július különösen csapadékos volt, esett elég eső, nem kellett még a szökőkutakat is beindítani, hogy álljon a víz mellettük, de aztán jött a kánikula, nem is akármilyen. Viszont Aradon oly szárazak voltak a szökőkutak, mint a Szahara. Az UTA-téren, az állomás előtt, a kórház előtti körforgalomban, vagy a sportcsarnok és az uszoda melletti – hogy csak néhányat említsünk. Nem volt senki, aki megnyissa a csapot. (Némelyikről mintha végleg lemondtak volna: például az UTA-téri szökőkútnak a gömbrózsáján évek óta nem folyik a víz, pedig eleget babrálták a „szakemberek” a múlt években, nem beszélve arról, hogy a burkolólapok már mind leestek, a betonpereme málladozik, szóval, háborús körülményeket idéz.) Csak a városligeti tóra épített zenélő szökőkút üzemelt, el kell ismerni, igazi különlegesség. De hogy a többi miért nem?
Ismerjük a városvezetés ilyenkor szokásos kifogását: bizonyára lejárt az üzemeltetési-karbantartási szerződés, nem volt új licit, vagy ha volt, annak eredményét megfellebbezték (naná, ha mindig a „baráti” cégek nyernek!) stb.
Az igazság azonban az, hogy valójában a nemtörődömség, hogy ne mondjuk: igénytelenség, vagy csak a haszonlesés az oka.
Az meg már végképp érthetetlen, hogy miért jelentek meg szeptember végnapjaiban, két nappal az őszi napéjegyenlőség előtt a munkások az UTA-téri szökőkútnál, köztéri padokat hoztak a kiszáradt tuják mellé (az is érdekes, hogy a hat éve beépített öntözőrendszer miért nem működik azóta sem?), és elkezdték előkészíteni az üzembe helyezéshez. Nem nézik a naptárt? Vagy úgy akarnak járni, mint három-négy esztendeje, amikor még novemberben is bekapcsolva hagyták, hogy majd belefagyott a víz? Akkor többet el lehet költeni rá?
Van más cifra dolog is a környéken. Ki ne emlékezne, hogy tavaly az internet-kábeltévé-telefontársaság feltúrta az egész várost, aknákat épített, csöveket fektetett, amibe az oszlopokon és homlokzatokon logó kábelkötegeket vezetik majd (hogy mikor, ki tudja, mert még mindig a ház falán csüngnek a drótok). A gödröket visszatemették, a parkolókat újrakövezték, aszfaltot is öntöttek, sőt az útban lévő kerítést, amit vasvágóval eltávolítottak, visszahegesztették.
Erre a közelmúltban ismét megjelentek munkások légkalapáccsal, törtek-zúztak, nem maradt épen járda, úttest, parkoló… Azt mondták, villanykábeleket fektetnek a föld alá. Miért nem csinálták akkor, amikor az internet- és tévékábeleket tették le? – kérdeztem ártatlanul. Erre nagyon egyszerű válasz érkezett: „mert Romániában élünk!”
Ha eddig nem vettük volna észre…
P. L. Zs.
