Faragó Péter RMDSZ-elnök március 15-i beszéde [AUDIO]

Tisztelt Ünneplők!

A Szabadság-szobor, amely árnyékában összegyűltünk ma ünnepelni, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legjelentősebb jelképe. Benne él a 13 vértanú emléke. A szabadság és a demokrácia eszménye. A személyes és a közös szabadságunk, a valódi demokratikus értékekért való kiállás jelképe.

Az Aradon 1849. október 6-án kivégzett honvédtisztek feláldozták életüket a szabadságért, de valójában soha nem hagytak itt bennünket.

Most mi állunk itt a szobor mellett, a 13 vértanú emléke előtt. Itt, ebben a térben találkozik velünk az idő és a történelem. A múlt és a jelen. Hiszen a jelenlegi viszonyok között senki nem várhatja tőlünk, hogy csak a múltról beszéljünk. A jelenről is beszélnünk kell, mi több, mindannyiunk jövőjéről. A magyar nemzet, a kárpátaljai magyarok jövőjéről, amelyet most veszély fenyeget.

Tisztelt Egybegyűltek!

A Forradalom és a Szabadságharc kitörölhetetlen része az életünknek, nemzeti identitásunknak, hiszen mi magyarok szabadságharcosok vagyunk. Szabadságszerető népnek mondjuk magunkat. A történelem folyamán sokszor kellett megvívnunk a szabadságharcainkat, de kiálltunk más népek érdekében is, ha elnyomást tapasztaltunk. Így van ez most is.

Hosszú évekig úgy gondoltuk, hogy a szabadságért napjainkban nem karddal és puskával vívnak, mint 1848-49-ben. Bár nem a mi szabadságunk került most veszélybe, mégis: a határainknál dúló szörnyű háború az Ukrajnában élő nemzetek, így a kárpátaljai magyar közösség jövőjét is veszélyezteti.

Ezért most, amikor 48-as hőseinkről emlékezünk meg, fejünket fordítsuk kelet felé is. Mondjuk ki egységesen: mélységesen elítéljük az orosz inváziót, amely veszélybe sodorja ártatlan civilek millióinak életét. Szolidárisak vagyunk az Ukrajna területén élő minden nemzettel, kiállunk a kárpátaljai magyarok mellett, készek vagyunk minden segítséget megadni a háború elől menekülőknek, vagy az Ukrajna területén maradottaknak. Hiszen bármilyen nehéz időket is élünk, nem mondhatunk le a szabadságról, nem mondhatunk le jogainkról.

A szabadság kötelesség, magunkkal és közösségünkkel szemben, amit ma, 2022-ben is teljesítenünk kell. A szabadság élet, amit élnünk kell. A szabadság örökség, amit tovább kell adnunk. A szabadság útján csak közösen járhatunk, a szabadság ígéretét csak együtt válthatjuk valóra. Más szóval: csak együtt lehetünk szabadok. Olyan szabadságot szeretnénk, melyet elődeink vérüket ontva vívtak ki maguknak. Az előttünk járó nemzedékek megfizették a szabadság árát, ezért egyénenként és nemzetként mindannyian azt szeretnénk, hogy tisztességesen, emberhez méltó módon, szabadon tudjunk élni.

A 13 aradi vértanú, kokárda, Pilvax kávéház, Nemzeti Dal, Petőfi Sándor, Jókai Mór, a Tizenkét pont, márciusi ifjak, szabadság - mind-mind olyan fogalmak, amelyek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc örökségét, a szabadságot elevenítik fel, melyet kötelességünk ápolni. Becsületbeli kötelességünk. Minden időben. Napjainkban is!

Tisztelt egybegyűltek,

Vajon 1848 márciusának hősei mit szólnának a mai viszonyokhoz? Mit szólnának ahhoz, hogy ennyi idő után a magyar közösségünk jövőjét újból vérontás fenyegeti? Mit szólnának ahhoz, hogy a szabadság és a demokrácia, amelyért életüket adták, most veszélyben van?

Valószínűleg megdöbbennének azon, hogy több, mint másfélszáz évvel utánuk a civileknek Európában ismét harcolniuk kell, és nem csupán hittel, akarattal és kitartással, hanem fegyverrel is!

A mai ünnepnapon mindannyian kijelenthetjük: a márciusi ifjak üzenete még mindig aktuális. Az 1848-49-es szabadságharc ma is példa, örökös példa a zsarnokság, a szabadság megfosztása elleni küzdelemben. Az 1848-49-es forradalom tanítja nekünk ma is – életre kell kelteni a szabadságot! Éppen ezért 2022-ben sem engedhetünk a 48-ból!

Legyen béke, szabadság és egyetértés – hangzott a 12 pont felvezetése. Kívánhatunk-e mást, ennél többet a mai ünnepen, amikor a szomszédságunkban újból fegyverekkel fenyegetik a szabadságot? Nem hiszem.

A mai ünnepen jelképezzék a kokárdák és a piros-fehér-zöld zászlók azt a reményt és bizakodást, amelyet az akkori emberek is éreztek, akik a szabadságban hittek. Higgyünk mi is a szabadságban, amelyért elődeink életüket áldozták és tegyünk meg mindent azért, hogy napjainkban is a szabadság legyen az egyetlen járható út!