Az alábbiakban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nekrológját közöljük a magyar közösség kiemelkedő személyiségéről.
„Szilágyi Aladár nagy utazó volt. Bebarangolta a nagyvilágot, Romániát átszelte keresztül-kasul. Utazott, de mindig hazatért. És azért tért haza, hogy másoknak is beszámolhasson arról, amit látott és hallott, másokkal is megoszthassa élményeit, azokról az értékes, és számára érdekes emberekről beszélhessen, akikkel volt alkalma találkozni.
Megismertetni akarta a körülöttünk lévőt, a közelit és a távolit, és ezért nemcsak a fizikai térben vállalta az utazást, hanem az irodalmi, újságírói műfajok között is.
Megannyi szerepben bizonyította rátermettségét. Volt író, újságíró, helytörténész, a Várad folyóirat alapító szerkesztője, az Erdélyi Riport hetilap szerkesztője, a Bihari Napló korábbi munkatársa, igazgatója, az Ady Endre Sajtókollégium tanára, számos történelmi, irodalmi tematikájú interjú- és riportkötet szerzője, és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egykori főgondnoka is volt. És a felsorolás közel sem teljes.
Március 3-án, nem egészen két héttel ezelőtt mutatták be Kortárs, magyar – Szilágyi Aladár íróportréi című kötetét Nagyváradon. Utolsó kötet, bár akkor ezt még nem lehetett tudni. Sejteni sem szabadott. Szilágyi Aladár egészségi állapota miatt ugyan nem tudott részt venni személyesen az eseményen, mégis bizakodó volt, és további terveiről mesélt az internetes kapcsolás révén. Volt még dolga közöttünk. Egyrészt elkezdte rendezni képzőművészeti tárgyú írásait, másrészt beszámolt arról is, hogy nyomtatásra vár a magyar nemzet nagy csatáiról szóló beszélgetés-sorozata.
Március 3-án megfürdött a szeretetben, így búcsúzott akkor közönségétől. Távozása megrendít, de az alkotó ember öröksége, az alkotás támaszunk marad.
Emléke legyen áldott!”
Szilágyi Aladár 1943. szeptember 22-én született az Arad megyei Pankotán. Középiskolai tanulmányait Aradon végezte (1961), majd a câmpinai Energetikai Főiskolán nyert erősáram-technikusi képzettséget (1963); később elvégezte a BBTE Filozófiai Fakultását is (1972). Az 1989-es rendszerváltásig a nagyváradi Városi Közüzemek alkalmazottja, 1990–98 között a Kelet–Nyugat főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője; 1991-től a Bihari Napló belső munkatársa, 1992-től főszerkesztő-helyettese, 1994–96 között a lap kiadóvállalatának igazgatója, több mint 40 kiadványának szerkesztője. 1991–98 között a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka, 1996–2000 között a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöke. 2003-tól a Várad c. folyóirat, 2004-től az Erdélyi Riport szerkesztője. Itt jelent meg 2005 nyarától riportsorozata, amelyben közel száz máramarosi, partiumi, bánsági, olténiai és dobrudzsai település apró nemzetiségi szórványainak életét, megmaradásuk titkait tárta fel. Ez a sorozat kötetbe gyűjtve A Klisszúra titkai (Zárványok és szórványok a Partiumtól Dobrudzsáig) címmel, Szűcs László előszavával jelent meg. Riportjai egyben a magyarok által is lakott helységek és az ott élő emberek bemutatása, egyes jeles személyiségről szóló riportjai szintén forrásértékűek – írja a Maszol.
