Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc leverésének és véres megtorlásának, a 13 honvédtiszt aradi kivégzésének 170. évfordulója lesz idén októberben. A tragikus végkimenetelt megelőzte a forradalmi kormány Aradon tartott utolsó ülése, a teljhatalom átruházása Kossuth Lajos részéről Görgey Artúr tábornokra, aki 1849. augusztus 13-án Világoson, pontosabban a csigérszőllősi pusztán seregeivel letette a fegyvert a túlerőben lévő orosz cári hadsereg előtt (amelyet a Habsburgok hívtak segítségül a forradalom leverésére).
Kossuth (a „nemzet árulójának” nevezvén Görgey-t, akit jó 150 évvel a fegyverletétel után a történészek „rehabilitáltak”, mondván, hogy ez volt a józan döntés a kilátástalan vérengzés elkerülése érdekében) Lippán keresztül Lugos felé menekült, ahonnan a külföldi emigrációba távozott. Útközben megszállt Máriaradnán. A kegytemplommal szemközti egyik kertes ház homlokzatára 1902-ben márvány emléktáblát helyeztek el, amely azt hirdeti, hogy ott búcsúzott el a családjától.
Az időközben teljes mértékben elrománosodott, a magyarság szempontjából elszórványosodott Lippán (ahová közigazgatásilag tartozik a vele egybeépült Máriaradna) senkit sem zavart a magyar felirat több mint 110 évig. Idén januárban, a Degré Alajos-emléktábla avatóján Czernák Ferenc, a helybéli magyarság „mindenese” hívta fel a figyelmünket, hogy a ház tulajdonosa méretes piros-sárga-kék lobogóval takarta le a márványtáblát.
Nem tudni, pontosan meddig volt látható a Kossuth-tábla, de 2017. decemberében, az Erdélyi Napló riportjában még ezt írta róla Szucher Ervin: „Sem az ingatlan román tulajdonosát, sem mást nem zavar a felirat tartalma, sem annak nyelvezete. A lakó beérte azzal, hogy kis műanyag trikolort helyezett a tábla fölé. Nem igazán érdekli az sem, hogy Kossuth-tal együtt a házában »hált« az Arad irányából Orsovára menekített szentkorona, ő – az RMDSZ-szel együtt – azt várja, mielőbb nyilvánítsák emlékházzá az ingatlanját, és jusson jelentős adókedvezményhez.”
Mi történt közben? Tulajdonost cserélt az ingatlan? Vagy a román nemzeti öntudat addig táplálta a kis műanyag trikolórt, hogy akkorára terebélyesedett, hogy eltakarta az emléktáblát? Nem tudjuk, csak az eredményt látjuk…
A helybéli magyar közösség számbelilag annyira megcsappant, az erőltetett asszimilációs folyamat következményeként oly mértékben meggyengült identitástudatában, hogy képtelen kiállni nemzeti érdekeiért és értékeiért. Faragó Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő azt mondta, „valamit tennni kell”. Bízunk benne, hogy az érdekvédelmi szervezetben, akár megyei, akár országos szinten lesz kellő elszántság, kitartás, ha kell, ráhatás vagy diplomácia, hogy ne hagyják veszni „a trikolór leple alatt” ezt a magyar emlékjelet.
Pataky Lehel Zsolt
