A „karikatúra” volt a legenyhébb jelző, amivel ma délben a Hegyalja téren, a „Zöld nyíl” centenáriumi ünnepsége alkalmából kiállított állomásépület makettjét jellemezték, de ennél sokkal durvább hasonlatokat is hallottam, hozzáértő, lokálpatrióta románok szájából. Az újabb köztéri giccset a közlekedési vállalat (CTP) állíttatta ki, de fölösleges jellemezni az alkotás színvonalát, a mellékelt fotók, vagy a helyszíni szemle magukért beszélnek.
Az avatás a mai ünnepség második fejezete volt, miután a városházán befejeződött az alkalomból rendezett szimpózium. Az előadók közül kettő érdemel pozitív elismerést: Puskel Péter helytörténész aki a hegyaljai vasút hajdani igazgatójának, Zerkovitz Rudolfnak a személyiségére, munkásságára helyezte a hangsúlyt, akiről, mint annyi más jeles aradiról az utókor megfeledkezett, sem emléktáblák, sem szobrok nem tisztelegnek előttük. Az aradi román történészek jelentős részére nem jellemző tisztességgel beszélt a vasútról Eugen Pădureanu, aki nem titkolta, hogy a hegyaljai vasutat a magyarok építették, nem szégyellt magyar neveket sorolni. Az viszont érthetetlen volt, hogy a CTP miért hívta meg Florin Truţăt, a kommunista éra szocialista nevelés és művelődés tanácsának egykori aradi vezetőjét, a helyi propagandagépezet jeles tagját, aki a rendszerváltás után érdekes módon szerezte meg magának a Víztornyot. Az eredmény nem is maradt el: Truţă lefikázta a XIX. század második felének, majd az 1900-as évek elejének aradi magyar városvezetését, amiért nem voltak képesek „színvonalas tömegközlekedést” megvalósítani, s ez csak 1945 után sikerült. Majd egekbe magasztalta Petru Cuvineanut, a CTP jelenlegi műszaki igazgatóját, akinek érdemei a helyi tömegközlekedés jelenlegi „színvonaláért” óriásiak. Végül Truţă a Víztorony múzeum nevében „érdemdiplomát” adott Cuvineanunak az aradi tömegközlekedés oltárán hozott áldozataiét. Így már érthető volt a szerepeltetése.
Az ünnepség a gyoroki remízben zárult. Itt kiderült, hogy a CTP a rendszerváltás óta mindössze két vagont újíttatott fel – egyikük motoros –, s gyakorlatilag még tervek sincsenek újabb kocsik helyrehozatalára, netalán nosztalgiaszerelvényként forgalomba állításukra. A gyoroki depóban nyolc vagon várja a felújítást, közülük négy állapota elfogadható, ezeket fedett helyen őrzik, a többi négy málladozik, hármat zöld hálóval elkerített részen dugdosnak. A helyzetet mi sem jellemzi jobban, mint hogy a média kedvéért az udvaron beindított, 2005-ben felújított vagon, a megtett tíz méter végén kisiklott!
A depóban készült, „nosztalgiázó” kisfilm itt tekinthető meg:
http://www.youtube.com/watch?v=pUR9VKThgY0&feature=youtu.be
Irházi János
Irházi úr, magában elcsökevényesedett a kertitörpék iránti szépérzék. Nekem szörnyen teccik az a q.rvául ki.aszot miniatüren is monumenta a kavicságyban vagy ami .