Az első világháborút lezáró fegyverszünet és békeszerződés után a szomszédos államokhoz került területeken élő magyarok számára nem csak nemzeti tragédia volt a trianoni határok meghúzása.
A leggyakrabban a családok szétzilálását, tönkretételét, nincstelenségbe sodrását idézte elő az impériumváltás – erről beszélt néhai Kövér Gábor, a szakmáját tekintve nyugdíjas kötszövőmester, de az aradiak által közíróként is ismert autodidakta filozófus 2011-ben, 101 évesen a Kossuth Rádióban, amikor a román bevonulásról őrzött gyerekkori emlékeiről kérdezték.
A román területfoglalás egyébként nem 1920-ban, a békediktátum után kezdődött, hanem másfél évvel korábban, a románok 1918 decembere elsejei gyulafehérvári nemzetgyűlését követően. Az év karácsonyán a belső-erdélyi városokat foglalták el, 1919 tavaszán és nyarán pedig a partiumi településeket, köztük Aradot is – magyarázta Király András nyugalmazott történelemtanár, volt tanügyi államtitkár, az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnöke.
Aradon is jól működő közigazgatási és kulturális intézményeket, iskolahálózatot, közművesített várost, és felbecsülhetetlen értékű műkincseket talált az új román hatalom. A Kölcsey Egyesület kezdeményezésére alapított 1848-as Ereklyemúzeum gyűjteménye a budapesti Nemzeti Múzeuméval vetekszik, és a mai aradi múzeum alapját jelentette. A közgyűjtemény szépművészeti osztályának leltárában több tucat műalkotás van, amelyek az Országos Szépművészeti Múzeum letétjeként kerültek Aradra, a Kultúrpalota 1913-a megnyitásakor, s amelyek az első világháborút követően Aradon is maradtak – mondta Fekete Károly, az 1989-es rendszerváltás után újraalapított Kölcse Egyesület alelnöke.
A békeszerződés aradi vonatkozásait Pataky Lehel Zsolt foglalta össze. Hallgassa meg a Temesvári Rádió Magyar adásában elhangzó összeállítást: