– Mit tesz az RMDSZ a mostani járványhelyzetben?
– Tájékoztatunk és segítünk. Az általunk irányított településeken pedig aktív védekezés folyik. Hetedik hete tájékoztatunk magyar nyelven. A kormányzat nem juttatott és juttat el információt magyar nyelven közösségünkhöz, ezért végezzük mi ezt a szolgáltatást pontosan, hitelesen és gyorsan. Beszámolunk mindarról, amit tudni érdemes a megelőzésről és azokról a döntésekről, amelyeket a kormányzat meghozott, és mindannyiunkra kötelezők.
Emellett önkéntes-hálózat indítottunk szerte Erdélyben, hogy segítsünk az idősebb embereken, rászorulókon. Önkormányzatainkon keresztül, Kézdivásárhelytől Szatmárnémetig talpraesett emberekkel, vezetőkkel segítünk a helyi közösségeken. Ugyanakkor több javaslatot tettünk a kormánynak a gazdaság újraindítása és a munkahelyek megvédése kapcsán.
A távoktatás megszervezésében is szerepet vállaltunk. Először a Román Televízió és a tanügyminisztérium csak román nyelvű távoktatásra kötött megállapodást, a mi javaslatunkra ez ma már magyar nyelven is zajlik. Köszönet érte mindenekelőtt azoknak az oktatóknak, akik a munkát vállalták, és a nyolcadikos és tizenkettedikes diákoknak segítenek a felkészülésben!
– Hogyan értékeli a kormány eddigi intézkedéseit?
– A mostanihoz hasonló helyzetekben a segítségnyújtás az elsődleges. Segítséget nyújtottunk, segítséget nyújtunk mi is. Az első szükségállapot idején, azaz az első harminc napban ezért nem bíráltuk a kormányzat intézkedéseit. Viszont azt látjuk, hogy nincs semmiféle elképzelés a gazdaság talpra állításáról, azaz mindarról, ami a járvány után történni fog. Ez egy nagyon komoly probléma! Most nem szabadna totojázni. És nem szabadna összevissza beszélni sem. Egyet mond a miniszterelnök, mást a miniszterek, megint mást a járványügyi szakember a kormányzati struktúrából. Mintha ezt a kommunikációs káoszt akarná kezelni az államelnök azzal, hogy átvette a kommunikátor szerepét az elmúlt tíz napban.
Ez a bizonytalanság, ez a kaotikus állapot azt eredményezi, hogy az állampolgár nem tudja, mit szabad, mit nem szabad, mit kellene tennie ahhoz, hogy közösen megfékezhessük a járvány terjedését, és biztonságban legyünk. Az lenne a legfontosabb most, hogy az emberek érezzék azt, hogy van megoldás, törődnek velük, mert az emberi életnél fontosabb nincs. És természetesen fel kell készülni a gazdaság talpra állítására, mert mély gazdasági válság előtt állunk, ami szociális feszültségekkel fog járni. Erre a jó megoldás, és mi ezt javasoljuk, hogy inkább adósodjon el az állam hosszú távon, minthogy összeomoljon az ország azonnal.
A GDP-nek a 18–25 százalékát most muszáj gazdaságélénkítésre fordítani. Mondtuk a miniszterelnöknek, hogy forduljon államkötvényekkel a lakosság fele. És felejtse el a költségvetési hiánycélt is, Romániának az eladósodása nem túl nagy, ezért nyugodtan fel lehet venni 10–15 milliárd eurót, és a fontos gazdasági területekre bevinni: a termelésbe, a nagy közberuházásokba, a mezőgazdaságba, az élelmiszeriparba.
– A járvány csúcsidőszakát Romániában április végére becsülik a szakemberek. Még nem látni az ortodox húsvét idején megbetegedettek számát sem. Miért jelenti be mégis az államfő és a kormány a májusban várható lazításokat? Mire kell számítani május második felében?
– Hogy milyen elemzés áll a mögött, hogy minderről most kell beszélniük, nem tudom. Ám egy szempontot mindenféleképpen érzékelek: a társadalmi feszültséget próbálják enyhíteni azzal, hogy idejében bejelentik azt, május közepe után enyhítések lesznek. Persze, rá egy napra azt is mondják, hogy ez nem is annyira valószínű, még egy napra rá, hogy mindez nem jelenti az, hogy az élet visszatér a rendes mederbe. Másrészt, az államfő és a kormányfő nem akarja meghosszabbítani május közepe után a szükségállapotot, így pedig nehéz megindokolni, hogy a különböző szabadságjogok korlátozását, a kijárást milyen alapon várják el az állampolgártól. Nem tudom, hogy a mi társadalmunk összességében van-e annyira fegyelmezett, hogy betartsa a szabályokat abban az esetben is, ha nincsenek katonai rendeletek, ha nincsenek szigorú tiltások. De bizakodó vagyok, mert azt látom, Erdélyben többnyire fegyelmezettek az emberek!
– Az oktatásban is hatalmas a bizonytalanság. Sok szülő aggódik gyermekéért, és aggódnak a kisérettségi előtt álló nyolcadikosok és az érettségi előtt álló tizenkettedikesek is. A járvány hosszú időre megváltoztatja a romániai oktatást?
– Szeretném, hogyha mindannyiunk válasza az lenne, hogy megváltoztatja, de jó irányba! Most az lenne nagyon fontos, hogy olyan programot indítson a kormány, amely ellát a tanuláshoz szükséges digitális eszközzel minden gyermeket. Ha most nem teremtjük meg ennek a feltételeit, akkor télen – amennyiben visszatér a járvány – ismét abban a helyzetben leszünk, hogy a gyermekek nagyrészéhez nem lehet eljutni távoktatással.
Az a jó megoldás, ha elővigyázatosak vagyunk. A hétfőn bejelentett intézkedések, miszerint nem nyitják újra az iskolákat, csak a végzős évfolyamoknak, nyolcadikosoknak és tizenkettedikeseknek lesz lehetőségük június első két hetében gyakorolni a vizsgákra, érthetők. A legfontosabb, és én is ezt mondtam a miniszterelnöknek a minapi beszélgetésünkkor, hogy a nyolcadikosok és tizenkettedikesek számára biztosítani kell a vizsgázás lehetőségét, és nem szabad a tanévet befagyasztani. Jó, hogy ez a döntés született!
Persze, megoldást kell találni azoknak a szülőknek a helyzetére is, akiknek otthon kell maradniuk a gyermekkel. Le is tettünk gyorsan egy javaslatot, amiben azt kérjük, hogy a szülők tudjanak elmenni gyermekfelügyeleti szabadságra a vakációig.
– Közeledik május elseje, ami újabb veszélyt jelent a megbetegedésekre. Mi a felelős állampolgári magatartás a mostani időszakban?
– Fontos, hogy a járványügyi szakemberek véleményét meghallgassuk. Tartsuk be a fizikai távolságot köztereken és a magánterekben is, így megelőzhetjük a járvány terjedését. És ami még nagyon fontos, próbáljunk segíteni azokon, akik erre szorulnak, főleg az idős embereken. Tudom, hogy nagyon nehéz betartani olyan szabályokat, amelyeket nem szeretünk, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva, amelyek a szabadságunkban is korlátoznak. De mindez azért van, hogy később szabadon tudjunk élni, lélegezni, utazni, dolgozni, mozogni. Ne adjuk fel egy pillanatra sem azt a reményt és hitet, hogy képesek leszünk talpra állni gazdaságilag, szociálisan, kulturálisan, minden tekintetben.
Én bízom abban is, hogy belátható időn, 11–12 hónapon belül lesz védőoltás, és olyan gyógyszer, amellyel ez a betegség kezelhető. Ennél súlyosabb betegségeket leküzdött az emberiség, és megerősödve került ki belőle. A mi közösségünk is megerősödve fog kikerülni a mostani járványból, és talpra fogunk állni!
