„A pécskai magyarságnak jogos elvárása, hogy egyenrangúként kezeljék őket”

– Kudarcként éli meg a pécskai RMDSZ-szervezet, hogy 12 esztendeje nem sikerült tisztséget szerezni a végrehajtásban, vagy ez a realitás, ezt tudomásul kell venni? Ez a fő cél vagy minél több képviselőt bejuttatni a helyi tanácsba?

– Mindkettő, hiszen választásról egy versenyről van szó, amelyen az ember úgy indul, hogy valamit el akar érni. Az, hogy 2008 óta nincs alpolgármester: akkor kudarcként éltük ezt meg, én is, hiszen az RMDSZ vezetésében benne voltam, ha nem is elnökként.

Alapvetően nem sokat változott helyzet azzal, hogy nincs alpolgármesterünk, olyan szempontból, hogy mit tudunk elérni, mert az nem az alpolgármesteren múlik, hiszen ő utóbb kerül pozícióba, a megválasztott képviselőtestületi tagok szavazzák meg, hogy ki legyen az. Tehát inkább abból a szempontból van szerepe az alpolgármesternek, hogy ott legyünk a városházának a mindennapjaiban, naprakész és pontos információkkal, a tisztséggel járó kapcsolatrendszerrel tovább tud a szervezet és a magyar közösség hasznára lenni, és egy kicsit mélyebbre tudunk ásni a dolgokban, mint így, hogy csak a tanácsban van képviselőnk. Egyébként s céljainkon ez semmit sem változtat: ugyanazokat a dolgokat szeretnénk elérni, megvalósítani, természetesen könnyebb lenne egy RMDSZ-es alpolgármesterrel. Arról nem is beszélek, hogy ha polgármesterünk lenne…

– Elképzelhető, hogy Pécska magyar lakosságának egy része úgy érzi, hogy nem magyar ügy a polgármester-választás kérdése? Hiszen jelenleg is magyar a polgármester, még ha egy román párt színeiben is választották meg.

– Valóban, tudom, látom, hallom, érzem azt, hogy vannak néhányan, akik nemi gazán tesznek különbséget a között, hogy a PNL színeiben, az RMDSZ, a PSD vagy akármelyik párt színeiben van ott egy polgármester, aki magyarul is beszél. Ezt meg is lovagolják időnként, hadd ne mondjam, hogy a nyolc évvel ezelőtt polgármester-választáson az összes jelölt Pécskán, valamennyi párt színeiben, magyar volt. Értem, hogy a románok megbíznak a magyarokban, jól is esik, de ami sok, asz sok…

A helyzet tehát bonyolultabb ennél: nem vitatom azt, hogy egy román párt színeiben induló magyar ember, ha tisztségbe kerül, akkor nem támogatja valamilyen szinten a magyar ügyeket. Föltételezem, hogy csak működik benne valamiféle magyarságtudat, még ha ez nem is megy el odáig, hogy a magyarokat képviselje. Viszont a lehetőségei abban a pillanatban, hogy egy román párt színiben választották meg, korlátozódnak – tudjuk, hogy működnek a pártok, elméletben és gyakorlatban is. Ott pártfegyelem van! Tehát, ha valakire rászólnak, akkor csendben marad, és ül a helyén.

Ilyen körülmények között nem lehet kisebbségi érdekeket képviselni sem, hát még érvényesíteni. Ez a két dolog összefügg, mert az érdekképviselet egy szép dolog, kiállunk az utcasarokra, elkiáltjuk a bánatunkat, vagy bármilyen más módon felemeljük a hangunkat, de valamit csinálni is kell azért, hogy amit kérünk, abból valóság legyen, és ez már érdekérvényesítés.

– Több mandátumban volt RMDSZ-elnök Pécskán, a helyi és a megyei képviselőtestületben is dolgozott több ciklusban, ismeri a helybeli civil szervezetek tevékenységét. Ekként hogyan látja, mi a pécskai magyarság legfőbb igénye, elvárása?

– 1996-tól 2008-ig voltam a pécskai önkormányzatban képviselő, azóta pedig mostanáig a megyei tanácsnak vagyok a tagja. Azt azért tudni kell, hogy 1992 óta az Arad Megyei Tanácsban mindig volt egy pécskai képviselő: eleinte Heinrich József esperes-plébános, aztán Csepella János, majd én jöttem a sorban.

Úgy gondolom, hogy elég jól ismerem a pécskai emberek észjárását, lelkivilágát, magam is pécskai születésű vagyok, rengeteget járok utcán, találkozom az emberekkel, úgy érzem, hogy közvetlen viszonyom van mindenkivel, úgyhogy látom, mi fáj a pécskai magyaroknak és mit várnak el az RMDSZ-től. A közképviselet és az érdekérvényesítés folyamatos volt a magyar intézmények számára: iskola, óvoda, civil szervezetek, egyházak – minden, ami magyar Pécskán. Erről nem is beszélnék, mert az emberek ezeket tudják, ismerik, hogy mit értünk el, hol tudtunk segíteni, akár a városi, akár a megyei tanács tagjaként. S tudják azt is, hogy erre a jövőben is számíthatnak az RMDSZ-es tanácsosok részéről.

Ami plusz kellene legyen, és amiben előrelépést kellene elérnünk – s ebben sokat segítene, ha polgármestere vagy legalább alpolgármestere lenne a pécskai magyarságnak –, az Magyarpécska infrastrukturális fejlesztése, aminek a hiánya nagyon súlyos. Sajnos azt kell mondanom, hogy Magyarpécskán sajnos évtizedek óta nem történt semmi. Bármi fejlesztés, építkezés volt, az az ópécskai részeken, a város Arad felőli kijáratánál, a románpécskai utcákban történt. Egyetlenegy beruházás volt, amit Magyarpécskán akartak megcsinálni, az is az, hogy az egész környék, beleértve Magyarországról Szeged környékét is, szemetét ide akarták hordani, hogy itt legyen egy hulladékválogató. Tehát, ami szép és jó, csillog-villog, az a másik oldalon épül – említhetem a sportcsarnokot, az új iskolát, az új óvodát, az aszfaltozott utcákat, a járdaépítést, a csatornázást –, Magyarpécskán pedig gyakorlatilag semmi.

Itt az idő ezen változtatni. Ehhez kellene erősödni a városi tanácsban is, és ehhez nagyon hasznos volna egy alpolgármesteri, de még inkább a polgármesteri tisztség.

– Van esély arra, hogy a jelenlegi három képviselőtestületi mandátumot négyre, vagy akár többre növeljék?

– Igen. Először is, a legutóbbi négy vagy öt választáson – beleértve ebbe az európai parlamenti és az elnökválasztást is – minden alkalommal kicsivel több szavazatot kapott az RMDSZ, mint előzőleg. Tehát van egy felfelé ívelő tendencia szavazatszámban is, nem csak arányaiban. 2016-ban is tudtuk növelni a tanácsosok számát, hiszen azelőtt csak kettő volt, és azóta folyamatosan szaporodik a szavazatszámunk. Remélem, hogy most is megmarad ez az irány. Úgy gondolom, hogy tettünk azért, hogy hitelünk legyen és bízzanak bennünk a pécskai magyarok, és ezért nem lehetetlen, hogy még egy tanácsosi helyet megszerezzünk. A tárgyalási pozíciónkat a szavazatszám és az azokkal megszerezhető tanácsosi helyek száma erősítheti. Jó volna, ha nekünk több lenne, másoknak kevesebbe, és akkor más súllyal esne latba a szavunk.

– A koronavírus-járvány miatt elmaradtak a hagyományos kampányrendezvények. Ilyen körülmények között hogyan juttatja el a választókhoz az üzenetet, miként hívja fel a figyelmet a mostani hiányosságokra, a városvezetés mulasztásaira, például Magyarpécska ön által is említett hátrányos megkülönböztetésére, ami a beruházásokat illeti?

– Ezt nem kell nagyon magyarázni a pécskaiaknak látják, a saját bőrükön tapasztalják…

– De hogy az RMDSZ-re leadott szavazatokban is megnyilvánuljon.

– Nem meglovagolni akarjuk ezt az elégedetlenséget, ne értsék félre. Arról van szó, hogy jogos elvárás a pécskai magyarok részéről, hogy ugyanúgy kezeljék őket, mint a város többi lakóit, hiszen ugyanúgy kifizetik az adóikat, sőt úgy gondolom, hogy még jobb, tudatosabb adófizetők a pécskai átlagnál a pécskai magyarok… Tehát mindez, amiről beszéltem, nekik jár – a kérdés az, hogy megkapják, vagy sem? Lesz-e hajlandóság a majdani városvezetésben, hogy ezt méltányolja, vagy ha nem, akkor nekünk lesz-e annyi erőnk, adnak-e a kezünkbe annyi erőt a pécskai magyarok, hogy erre rá tudjuk kényszeríteni a városvezetést?

– Arad megyében a második legnagyobb magyar közösség a pécskai, ezért, ha felételezzük, hogy a román pártok jelöltjei között megoszlanak a szavazatok, a magyarok pedig a tulipánra pecsételnek, és szeptember 28-án ön kerülne ki győztesen, mi lenne az első dolga a polgármesteri hivatalban a beiktatása után?

– Ezen még nem gondolkoztam, de nyilván, az első dolga egy újonnan tisztségbe kerülő embernek, hogy tájékozódjon, hogy milyen helyzetbe csöppen bele. Számba kellene venni az éppen folyó ügyeket, projekteket. Szinte heti kapcsolatban vagyok a városházi alkalmazottakkal, gyakran bejárok oda, el is mondják, hogy mikkel foglalkoznak, vagy milyen gondjaik vannak, úgyhogy én tizenkét éve, mióta a megyei önkormányzat tagja vagyok, visszajárok, és úgy érzem, hogy örvendenek is annak, hogy érdeklődöm a helyzetük iránt. Teljesen idegen nem lenne a helyzet. Azelőtt tizenkét évig városi tanácsos voltam – szerintem huszonnégy év önkormányzati tapasztalat elég ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben ne essek kétségbe, hogy jaj, istenem, mihez kezdjek. Elképzeléseim vannak, hogy mit látnék fontosnak. Fontos lenne a jelenleg futó projekteket befejezni, amelyek tíz éve, vagy még régebben kezdődtek, de még nem fejeződtek be. Gondolok a félig kész iskolára a város kijáratánál, Arad felé, amely szerintem több mint tíz éve félbe maradt. Az aszfaltozás megrekedt, s amíg azt nem fejezi be, egy újabb projektnek nem foghat neki, pedig ez az elsőszámú probléma Magyarpécskán, hogy nincsenek aszfaltozott utcák. Vagy az iskolautcán olyan aszfalt van, hogy két autó nem fér el egymás mellett. Tehát, amíg ezek a projektek le nem zárulnak, újakat nem lehet kezdeni.

• Comandat de UDMR Org. Jud. Arad, realizat de SC LBC Torrent Studio Srl, cod de identificare unică 23200009.