Szerencsére ma délelőtt a Csiky Gergely Főgimnázium udvarán a véndiákok együtt töltött éveinek, közös emlékeinek üvegcserepei nem a földre hulltak. Lelkükben, szívükben terültek szét. Az emlékcserepek már meglévő barátságok, almamater-gyökerek földjét éltették sokadik „úristenhogyvagymerretengődsz” vízpermettel. A viszontlátás pillanata egyedi, soha vissza nem pergethető. A nemzedékek mai találkozója a Csikyben a földre nem hullott emlékcserepek összerakását jelentette. Aki eljött, hozzátett egy darabot. Aki nem jött el, annak cserépdarabját várják jövőre. Aki nem jött el, mert mert már ő maga is cserépdarab az emlékezés betöltetlen nagy falán, annak helyét az örök szeretet ágyazta meg. Ma a Véndiák Találkozó a római-katolikus templomban szentmisével kezdődött, majd a Főgimnázium udvarán, osztálytermeiben folytatódott. Hadnagy Éva igazgatónő, Nagy Etelka, az Alma Mater Alapítvány elnökének, Szép Mária költőnek köszöntőjét, Pálfi Kinga versmondását, Csiszár Balázs dalát itt tekintheti meg:
Az Aradi Hírek kamerájával körbesétált az egybegyűltek között. A nagyon sok évvel ezelőtt itt érettségizett, helyben maradt, vagy elszármazott diákokat Pataky Lehel Zsolt faggatta:
gratulálok minden véndiáknak akik ott voltak és időt szakitottak,hogy találkozzanak egymással Tudom mert én is találkoztam az osztálytársaimmal és modhatom hogy nagyon jó érzés eggyüttlenni tanárainkal és osztálytársainkal.