„Kisebbségi kérdésekben nem érvényes a kölcsönösség elve” [FRISSÍTETT]

A külügyminisztérium a kolozsvári polgármesteri hivatal kérésére fejtette ki az álláspontját abban a perben, amelyet egy Hollandiában bejegyzett, a magyar nyelvi jogokért küzdő egyesület indított a kolozsvári polgármesteri hivatal ellen a kétnyelvű (román–magyar) helységnévtábla kihelyezéséért. A pert alapfokon a civil szervezet megnyerte, a másodfokon ítélkező Kolozsvári Táblabíróság viszont úgy vélte, a holland szervezetnek nincsen felperesi minősége a kolozsvári magyarokat érintő kérdésben.

A periratban megtalálható nyolcoldalas dokumentumot a felperes jogi képviselői juttatták el az MTI-nek. A 2014 októberében keltezett dokumentum – melyet a külhoni románok ügyeiért felelős főosztályt vezető (januárban leváltott) Stejarel Olaru államtitkár jegyez – áttekinti a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi egyezményeket, és összehasonlítja a romániai magyar és a magyarországi román kisebbség helyzetét. Szőcs Sándor ügyvéd, a holland alapítvány jogi képviselője az MTI-nek elmondta: az alperes kolozsvári polgármesteri hivatal azért kért véleményezést a külügyi tárcától, mert az alapfokú ítélet megállapította, hogy a hivatal rosszhiszeműen értelmezi a nemzetközi egyezményeket. Az ítélet arra is kitért, hogy míg Romániában a kisebbségeket húsz százalékos helyi arány fölött illeti meg az anyanyelvi feliratozás joga, Magyarországon ez az arány tíz százalékos. „A megértésről, együttműködésről és jószomszédságról szóló román–magyar szerződés nem írja elő, hogy ha az egyik állam kedvezőbb szabályozást vezet be a kisebbségek számára, a másik államnak is be kellene iktatnia ezt a saját törvényeibe. (…) Lehetetlen megállapítani, hogy az egyik állam jogrendje kedvezőbb a kisebbségekre nézve, mint a másik államé” – áll a román Külügyminisztérium által készített dokumentumban. A román külügyi tárca példaként említi, hogy a kölcsönösség elve alapján a magyarországi román közösséget megilletné egy mandátum az Országgyűlésben.

A dokumentum megállapítja, hogy a történelmi múlttal rendelkező magyarországi román közösség az eltűnés határán áll. Megemlíti, hogy a magyar törvények lehetővé teszik az „etno-business” kialakulását a kisebbségi érdekképviseletben. Kitér arra, hogy Magyarország elméletben biztosítja az anyanyelvi oktatást a román közösség számára, a gyakorlatban azonban a legtöbb román iskolában „idegen nyelvként oktatják a román nyelvet”. A külügyi tárca arra is kitér, hogy a magyarországi gyakorlattal szemben Románia „modell értékűen” biztosítja a magyar kisebbségnek az anyanyelvi oktatáshoz való jogát.

Kolozsváron a holland civil szervezet pere hozta előtérbe a kétnyelvű helységnévtáblák ügyét. A legutóbbi népszámlálás szerint a kolozsvári a második legnagyobb magyar közösség Erdélyben a marosvásárhelyi után. A csaknem 50 ezer kolozsvári magyar azonban a város 310 ezres összlakossághoz viszonyítva csak 16 százalékot tesz ki. A városháza több ízben azzal hárította el a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó magyar kéréseket, hogy a törvény nem kötelezi erre.

MTI