A törvénytervezetet Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) korábbi elnöke és egy szenátortársa terjesztette be, és a képviselőház február végén mindössze négy ellenszavazattal és tíz tartózkodással fogadta el.
Érvelésében az államfő kijelentette, az Avram Iancut megillető tisztelet ellenére nem tartja a törvényt alkalmasnak a jogalkotó szándékának a kifejezésére. Az államfő úgy vélte, a parlament csak általános érvényű jogszabályt alkothat „a román nemzet hőse” cím adományozásáról, amelyben megszabja a kitüntetés odaítélésének a módját, és a kitüntetés formai elemeit. Iohannis megjegyezte ugyanakkor, hogy az alkotmány kizárólag az elnök jogkörébe utalja a különböző címek adományozását. Az elnök a miniszterelnök által is ellenjegyzett rendeletben adományozhat címeket, kitüntetéseket.
Avram Iancu a román történelmi tudatba az 1848–49-es forradalom hőseként ivódott be. A fiatal jogász bécsi biztatásra az Erdélyi Szigethegységben élő móc (hegyi román) parasztokból szervezett hadsereget, amellyel a magyar nemesség és a magyar érdekeltségek ellen indított harcot. Gyakorlatilag ő volt császárhű román felkelés vezetője. Avram Iancu 1848 októberében megfélemlítő hadjáratokba kezdett Erdélyben a magyarok ellen. Az egyik legnagyobb visszhangot keltő román akció a zalatnai mészárlás volt. Avram Iancu egyik felkelő társa, Petru Dobra vezette a román csapatokat, akik 700 fegyvertelen nemzetőrt, asszonyt és gyereket, miközben aludtak, a preszákai mezőn lemészároltak. Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le a felkelő románok. 1849. január 8-án Ioan Axente Sever, aki Avram Iancu prefektusa volt, bevonult a védtelen Nagyenyedre és a kb. 8000-9000 főnyi felkelő csapata feldúlta a várost és mintegy 900 embert válogatott kegyetlenségek közepette lemészárolt. Néhány nap leforgása alatt a román felkelők Hariban, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán újabb magyarellenes mészárlásokat végeztek
MTI / AH
