A Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásának huszadik évfordulójára emlékeztek ma Kolozsváron az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében. Az 1992. október 25-én elfogadott nyilatkozatban az RMDSZ leszögezte: „a romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa”, és kinyilvánította, hogy „a belső önrendelkezés útján” kíván haladni. A célokat az RMDSZ akkori vezetői és parlamenti frakciói esküvel is megerősítették. Az RMDSZ belső, majd külső ellenzéke gyakran rótta fel az elmúlt húsz évben a szövetség vezetésének a Kolozsvári Nyilatkozatban tett vállalások feladását.
Tőkés László európai parlamenti képviselő, EMNT-elnök visszalépésre szólította fel azokat a decemberi parlamenti választásokra készülő képviselő- és szenátorjelölteket, akik ’92-ben felesküdtek az autonómiára, de később megszegték esküjüket. Szerinte az EMNT és az EMNP jobban ragaszkodik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség programjához, mint maga az RMDSZ; Markó Bélát, az RMDSZ volt elnökét tartotta a szövetség autonómiapolitikája fő kisiklatójának. Tőkés úgy vélte, hogy az RMDSZ feladta autonómiaprogramját, és a bukaresti hatalomba asszimilálódott. „A román állam a munkaadó, aki kiszervezte a magyar kisebbség ügyét egy számára kényelmes magyar érdekképviselet számára. Favorizálja az egyetlen nyertes főpályázót, aki aztán elosztja a pénzeket” – ecsetelte az RMDSZ helyzetét az EMNT elnöke.
Hozzátette: ő maga 1989 decemberében megtapasztalta, akkor is hinni és bízni kell a sikerben, ha reménytelennek látszik a helyzet. „Vissza a kolozsvári nyilatkozathoz, vissza az autonómia útjára, előre a föderalizmus felé” – fogalmazta meg a jelszavakat Tőkés László.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke arra emlékeztetett, hogy húsz évvel ezelőtt kiütéses győzelmet aratott az RMDSZ „autonomista tábora” azok fölött, akik úgy gondolták, csupán a romániai magyarság nyelvi jogaiért kell harcba szállni a bukaresti politika színterein. „Valószínű, az igaz utat találtuk meg akkor” – jelentette ki Toró, utalva arra, hogy Erdélyben azóta sem született olyan politikai szervezet, amely más utat jelölt volna meg a közösség számára. Az EMNP elnöke azt tartotta hibának, hogy az autonómia hívei beérték az elvi síkon aratott győzelemmel, és „átengedték az irányítást azoknak, akik nem hittek az autonómiában, de jó taktikai érzékkel az élére álltak”. Úgy vélte, „ma az EMNP feladata az autonomista tábor egyesítése”.
A konferencia résztvevői zárónyilatkozatban kötelezték el magukat a húsz évvel ezelőtt megfogalmazott célok követése mellett, az Erdélyi Magyar Néppárt parlamenti képviselő- és szenátorjelöltjei pedig felesküdtek az autonómiatörekvések képviseletére.
Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára is részt vett az évforduló alkalmából szervezett konferencián. „Az erdélyi magyarság teljesítménye az egész magyar nemzetre és Magyarországra is kihat” – jelentette ki. Ünnepi beszédében idézte annak az eskünek a szövegét, amelyet húsz évvel ezelőtt, a Kolozsvári nyilatkozat elfogadása után az RMDSZ parlamenti képviselői a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomban tettek le. Hozzátette, húsz év után maga is csatlakozik az eskühöz, hiszen annak minden szava vállalható számára. Az államtitkár úgy vélte, a romániai magyarság autonómiájára társadalmi igény van, és annak elérésére lehetőség is mutatkozik. Az kell hozzá, hogy az autonómiaigény ne ossza meg, hanem kösse össze az erdélyi magyar közösséget a régiók fölött is, és a pártok fölött is.
Németh Zsolt álságosnak tartotta, hogy egyesek szociológiai felmérésekre hivatkozva próbálják úgy beállítani, hogy az erdélyi magyarság számára a megélhetési kérdések fontosabbak, mint az autonómia. Hozzátette, az efféle állítások csak azt jelzik, hogy a magyarságnak akkor is élnie kell, ha nincs autonómia. Szerinte a felmérések akkor mutatnák a valóságot, ha a szociológusok azt kérdeznék meg, hogy jobb lenne-e, ha a gondokra egy autonómia keretében keresnék a megoldást.
Megemlítette, hogy a közelmúltban tett budapesti látogatásán a román külügyminiszter olyan román–magyar párbeszédet kezdeményezett, amelyik „a nehéz kérdésekre” is kiterjed. „A párbeszéd során világossá kell tenni a román fél számára, hogy amit akarunk, ami értünk van, az nem ellenük van. Ők is partnereink lehetnek ebben. Az autonómia nekik is stabilitást, gyarapodást hozhat. Ezért az autonómiának reális esélye van” – fogalmazott.
MTI
