A katolikus egyházfő arra buzdította az egybegyűlteket, próbáljanak olyanok lenni, mint Jézus, nyitott kapuk, olyan kapuk, amelyeket senki előtt nem csapnak be, amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét.
Arra kérte a híveket, engedjék be szívükbe az élet Urát, aki vigasztal és gyógyít, utána pedig lépjenek ki, és váljanak maguk is nyitott kapukká a társadalomban. Úgy fogalmazott: „Legyünk nyitottak egymás iránt és befogadók, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni!”
A Jó Pásztor evangéliumi képét magyarázva kiemelte: a Jó Pásztor először „nevükön szólítja”, majd pedig „kivezeti” juhait. Jézus az emberiség jó pásztoraként jött, hogy nevünkön szólítson és hazavezessen minket. És még ma is, minden élethelyzetben, a „veszteségeinkben, a félelmeinkben, a vereség időnként ránk törő érzésében, a szomorúság börtönében, ami azzal fenyeget, hogy elveszi a szabadságunkat, ő hív minket”. Jön, hogy „meggyógyítsa sebeinket és magára vegye gyengeségeinket, hogy az ő nyájában egységre hívjon” – mondta Ferenc pápa.
„Testvérek, ahogy ma reggel itt vagyunk, érezzük meg annak örömét, hogy Isten szent népe vagyunk” – hangoztatta, hozzátéve, mindannyian az ő meghívásából születtünk, ő gyűjtött egybe minket és ezért vagyunk az ő népe, az ő nyája, az ő egyháza. Az egyházfő szépnek nevezte, ahogy a szentmisén együtt vannak püspökök és papok, szerzetesek és hívek, és jónak, hogy ezt az örömöt más keresztény felekezetek küldötteivel, a zsidó közösség vezetőivel, a civil szervezetek képviselőivel és a diplomáciai testülettel is megoszthatják. Ez a katolicitás – mutatott rá, hangsúlyozva, a Jó Pásztor arra hívta a keresztényeket, hogy szeretetét befogadják és továbbadják, hogy az ő nyáját befogadóvá és soha ne kirekesztővé tegyék.
Kitért arra: miután a Jó Pásztor nevén szólította és nyájba terelte juhait, „kivezeti őket”, elküldi a világba, hogy bátran és félelem nélkül váljanak az örömhír hirdetőivé, a szeretet tanúivá. Jézust azt mondta, „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál” – idézte. Jézus a kapu, amely szélesre tárult, hogy „beléphessünk az Atya közösségébe, de mint köztudott, a nyitott kapu nemcsak arra szolgál, hogy belépjünk valahová, hanem arra is, hogy elhagyjuk azt a helyet, ahol vagyunk” – magyarázta. Jézus az a kapu, amely a világba irányít, arra buzdít, hogy „menjünk ki és találkozzunk testvéreinkkel”. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy „kilépjünk a komfortzónánkból és legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az evangélium világosságára” – hangsúlyozta.
Szomorúnak és fájdalmasnak nevezte a zárt kapuk látványát: az önzés, az individualizmus zárt kapuit egy olyan társadalomban, amely sokakat azzal fenyeget, hogy elsorvasztja őket a magány; a szenvedők és a szegénységben élők iránti közöny zárt kapuit; zárt kapukat az idegenek, a menekültek és a szegények előtt - sorolta. Utolsóként említette az egyházi közösségek zárt kapuit: „bezárkózva magunk közé”, bezárkózva a világ előtt, bezárkózva azok előtt, akik „nincsenek rendben”, bezárkózva azok előtt, akik Isten bocsánatára vágynak. „Testvérek, kérlek benneteket: nyissuk ki a kapukat!” – fordult a hívekhez Ferenc pápa, kétszer is megismételve kérését.
Az egyetemes könyörgéseket hét nyelven, a magyar mellett németül, ukránul, románul, horvátul, szlovákul és szlovénül mondták el a hívek. A szentmisén az Eucharisztia liturgiáját Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek vezette. A tér több pontján áldoztatták a híveket.
Erdő Péter a szentmise végén megköszönte Ferenc pápának, hogy eljött „hozzánk, egy olyan néphez, akinek a nyelvéhez még hasonlót is nehéz találni az egész világon”. Egy olyan néphez, amely ezer éve szeretettel ragaszkodik a nyugati kereszténységhez, amelyről sokszor úgy érezte, hogy megfeledkezett róla. A bíboros köszönetet mondott az egyházfőnek, hogy eljött meglátogatni a szegényeket és a menekülteket, akik a szomszédból, Ukrajnából érkeztek. „Köszönjük, hogy meglátogatta a szegényeket, a beteg gyermekeket és a fiatalokat, akik a legnagyobb kihívást és a legnagyobb lehetőséget jelentik egyházunk számára” – mondta.
Erdő Péter kitért arra: a Duna mentén élő népek megtanulták, hogy a nagy folyó nemcsak határ, hanem „ha bölcs hozzáértéssel hidakat építünk, akkor össze is köti a népeket”. Ennek példájaként említette Szent István királyt, akit ma a katolikus és az ortodox egyház egyaránt szentként tisztel, hiszen olyan időben hirdette Krisztust, amikor még teljes volt az egység Kelet és Nyugat egyházai között. „Köszönjük, Szentatya, hogy elhozta hozzánk a dialógus és a béke üzenetét, amely ma különösen is időszerű” – zárta szavait a bíboros, Isten áldását kérve Ferenc pápára és szolgálatára, és a Szentatya apostoli áldását kérve a jelenlévőkre. A bíboros Szent István szobrát ajándékozta Ferenc pápának.
Ferenc pápa a szentmise előtt nyitott pápamobilon körbejárt a téren, üdvözölve a résztvevőket. A szentmise elején, a bevonuláskor Liszt Ferenc Krisztus című oratóriumából az egyházalapításról szóló Tu es Petrus (Te Péter vagy) kezdetű rész hangzott el. A mise állandó részei Kodály Zoltán Magyar miséjének tételei voltak. Jelen volt a szentmisén Novák Katalin köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke is.
„Béke kell, bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövő”
A béke építésére kérte a világ vezetőit Ferenc pápa a szentmise végén, egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőért fohászkodva. A Szentatya Szűz Máriára, a Magyarok Nagyasszonyára bízott minden magyart, az európai kontinens hitét és jövőjét és a béke ügyét. A szentmise végén, a Regina caeli ima előtt azért fohászkodott Szűz Máriához, hogy tekintsen a sokat szenvedő népekre, különösen a „szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre”. Arra kérte a „béke királynőjét”, öntse az „emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt, egy testvérekkel és nem falakkal teli világot”.
Azért is imádkozott a Szűzanyához, hogy az egyház Európában újra megtalálja az imádság erejét, újra felfedezze Mária alázatát és engedelmességét, a tanúságtétel lelkesedését és az igehirdetés szépségét.
Ferenc pápa köszönetet mondott az egész magyar népnek azért a fogadtatásért és szeretetért, amit magyarországi látogatása során megtapasztalt. „Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem” – mondta, beszédét magyarul zárva: „Isten, áldd meg a magyart!” Beszédét a hívek tapssal fogadták.
MTI
