Az elmúlt két hétben több olyan politikusi nyilatkozat is napvilágot látott, amely a magyar szervezetek parlamenti bejutásának az esélyeit latolgatta, ezért a
Mensura Transylvanica egy elemzést készített a lehetőségekről, esélyekről, ennek szövegét olvashatják a következőkben.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke
arra hívta fel a figyelmet, hogy a létező alternatív küszöbnek köszönhetően a magyar képviselet semmilyen formában nem kerülhet veszélybe, sőt, az is lehetséges, hogy akár két magyar párt is bejusson a parlamentbe. Ezzel szemben Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és Márton Árpád, az RMDSZ parlamenti képviselője azt állították, hogy
két magyar párt bejutása nem csak hogy lehetetlen, de a külön történő indulás és az ebből eredő 5%-os küszöb el nem érése
lényegesen kevesebb erdélyi magyar honatya (pontosabban 6 képviselő és 3 szenátor) bejutását eredményezheti. Ezen utóbbi véleményen volt Magyari Nándor László is esélylatolgató
blog-bejegyzésében. A vitában Borbély László is
megszólalt, aki szerint nem érdemes az alternatív küszöbbel foglalkozni, mert annak emlegetése csak összezavarja a választókat.
Jelen elemzés célja a választási törvény által előírt szabályok (elsősorban az alternatív küszöb) tisztázása, illetve annak felvázolása, hogy magyar szempontból mi következik ebből. Megvizsgáljuk azt, hogy mekkora lenne az RMDSZ képviselete, amennyiben vetélytársai annyi szavazatot „vonnak el” tőle, hogy nem éri el az 5%-ot, illetve azt is, hogy körülbelül mekkora lenne az EMNP (vagy MPP) képviselete, amennyiben teljesítené az alternatív küszöböt, és ez hogyan módosítaná az összmagyar képviseletet.
Nyomatékosan ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem célunk itt esélyeket latolgatni, nem arra keressük a választ, hogy mely pártok fogják elérni az alternatív küszöböt, hanem arra, hogy mi történne a képviselettel, ha az RMDSZ mellett egy másik pártnak is sikerülne ez.
Az alternatív küszöbre vonatkozó szabályozás
A parlamenti választásokat a
2008/35-ös választási törvény szabályozza, a parlamentbe való bejutás feltételeit és a mandátumok eloszlását a törvény 47. és 48. cikkelye írja le. A parlamentbe való bejutás feltétele a választási küszöb teljesítése, tehát minden olyan párt, kisebbségi szervezet vagy választási koalíció, amely eléri ezt a küszöböt bejutottnak tekintheti magát. 2008 óta a független jelöltek csak akkor juthatnak mandátumhoz, ha abszolút többséget érnek el egyéni választókerületükben, rájuk a parlamenti küszöb nem vonatkozik.
A választási küszöb meghatározása a 47. cikkely 2. paragrafusában található. A cikkelynek négy alpontja van:
a.) a Képviselőház esetében a pártokra, politikai vagy választási szövetségekre, illetve kisebbségi szervezetekre leadott érvényes szavazatok összegének 5%-a
b.) a Szenátus esetében ugyanez. A két kamara küszöbét azért választják külön, mert így lehetőség van bejutni valamelyik kamarába akkor is, ha a másik kamara esetében a párt nem érte el a küszöböt (erre utoljára 1992-ben volt példa, még 3%-os küszöb mellett).
c.) Amennyiben egy párt, politikai vagy választási szövetség, illetve kisebbségi szervezet egyéni jelöltjei
egy időben az első helyen végeznek hat képviselőházi és három szenátori körzetben, megadatik számára a mandátumszerzés lehetősége akkor is, ha a párt nem éri el az 5%-ot. Ez tehát az alternatív küszöb intézménye. Amennyiben elérik, az alternatív küszöb mind a szenátusba, mind pedig a képviselőházba való bejutást engedélyezi.
d.) A d. pont a politikai és választási szövetségekre vonatkozik, és a pártok számára előírt 5% helyett két párt szövetsége esetén 8%-ot, három párt esetén 9%-ot, négy vagy több párt esetén pedig 10%-ot határoz meg küszöbként. Szakkifejezéssel élve, Románia egy progresszíven növekvő százalékos küszöböt alkalmaz.
Az alternatív küszöbbel kapcsolatosan három dolgot lényeges kihangsúlyozni.
1. a törvény arról beszél, hogy a jelöltek
az első helyen kell végezzenek az egyéni körzetükben („se situează pe primul loc, în ordinea numărului de voturi valabil exprimate”), vagyis csak relatív többségre van szükség, nem abszolútra. (Amikor abszolút többségről van szó, akkor a „majoritatea voturilor valabil exprimate” kifejezést használja a szöveg). A relatív többség azt jelenti, hogy valaki a legtöbb szavazatot kapja egy választókerületben, vagyis többet, mint bármely más jelölt. Az abszolút többség az érvényes szavazatok több mint felének megszerzését feltételezi.
2. a két kamarára vonatkozó feltételnek
egyidejűleg kell teljesülnie, nem elég, ha csak a hat, vagy csak a három teljesül.
3. a törvénynek a koalíciókra vonatkozó szabályozást tartalmazó alpontja (47 (2) d.) nem említi az alternatív küszöböt, viszont az alternatív küszöbről szóló alpont (47 (2) c.) a pártok és kisebbségi szervezetek mellett a politikai vagy választási szövetségeket is felsorolja. Az, hogy az alternatív küszöb alkalmazható-e koalíciókra, már több ízben is vita tárgyát képezte az erdélyi magyar összefogás-saga különböző fejezeteiben. Véleményünk szerint a törvény betűje elég világos: az alternatív küszöb egyformán vonatkozik pártokra és koalíciókra. Elhangzott azonban olyan érv is, miszerint a magyar képviseletet kockáztatná a magyar pártok koalíciós indulása, mivel a pártok és koalíciók nem differenciált kezelése az alternatív küszöbre való szabályozásban ellentétes lenne a törvény szellemével, hiszen a százalékos küszöbnél hagyományosan, 1992 óta megvan a differenciáció. Ennek az érvnek az értékeléséhez nincs elegendő jogi jártasságunk, ezért inkább másokra bízzuk.
A fent leírt választási küszöb bármelyik formáját elérő pártok, koalíciók és kisebbségi szervezetek szavazati arányuknak megfelelően részt vesznek a megyei és országos szinten történő mandátum-kiosztásban. A törvény világosan kimondja, hogy minden olyan párt és szervezet, amely teljesíti a 47 (2) paragrafusban leírtakat („toţi competitorii electorali care întrunesc condiţia prevăzută la art. 47 alin. (2)”) részt vesz a mandátum-kiosztás összes stádiumában.
Tehát nincs szó arról, hogy ha valamelyik magyar párt csak a 6+3 érné el, de az 5%-ot nem, akkor csak 6+3 mandátumra számíthatna.
Az alternatív küszöb és a magyar pártok
Az természetesen egyértelmű, hogy egynél több magyar párt nem érheti el az 5 százalékos küszöböt. Amint azonban
egy korábbi elemzésben azt felvázoltuk, az alternatív küszöböt két magyar párt is elérheti. Az az elemzés csupán elméleti lehetőségként vetette fel azt, hogy a magyar szempontból befutónak számító körzeteket a pártok eloszthatták volna egymás között, és ennek gyakorlati bekövetkeztével nyilván senki nem számolt. Azt azonban nem vizsgáltuk meg, hogy mi történne akkor, ha az RMDSZ egyik kihívója elérné az alternatív küszöböt.
Az elemzés második részében tehát azt járjuk körül, hogy van-e elméleti lehetőség arra, hogy több magyar párt is bejusson a parlamentbe, úgy, hogy legalább az egyik esetében az alternatív küszöb lép működésbe. A szimulációt a 2008-as parlamenti választások eredményein végeztük el, mindkét kamarára. Nyilván azóta sok minden változott, viszont mivel csak a választási rendszer működése érdekel minket, a módszer megfelel. Az olvasó untatásának elkerülése végett a szimuláció módszerét részletesebben a szöveg végén ismertetjük. Itt elég annyit elmondani, hogy három fiktív forgatókönyv segítségével szimuláltuk azt, hogy mi történt volna 2008-ban, ha az RMDSZ ellen elindul egy másik magyar párt, és jelöltjeinek sikerül az első helyen végeznie 6 képviselőházi és 3 szenátusi körzetben.
Az első forgatókönyvben a második magyar párt pontosan 6+3 (Hargita, Kovászna és Maros megyei) egyéni választókerületben végez az első helyen, megelőzve az RMDSZ-t, máshol nem is szerez szavazatokat (vagy ha tetszik, el se indul). A RMDSZ ellen induló magyar párt támogatottságát úgy „hoztuk létre”, hogy az RMDSZ-től vontunk el szavazatokat, mégpedig annyit, hogy az RMDSZ a lehető legminimálisabb mértékben maradjon alul e párttal szemben. Vagyis nagyjából megfeleztük az RMDSZ 2008-as eredményét, de a másik magyar párt neve mellé 6+3 körzetben egy vagy két szavazattal többet írtunk, mint az RMDSZ neve mellé (annak függvényében, hogy páratlan, vagy páros szám volt-e a 2008-as RMDSZ eredmény). Az RMDSZ kihívója a második és harmadik modellben is az élen végez ebben a 6+3 körzetben, viszont a többi körzetben is gyűjt szavazatokat, vagyis a 6+3 kivételével minden más körzetben az RMDSZ szavazatait 90-10 százalék, illetve 85-15 százalék arányban osztottuk újra az RMDSZ és a másik magyar párt között. Míg az első modell pusztán elméleti jelentőségű (csupán azt hivatott szemléltetni, hogy mi történik, ha egy másik párt a lehető legkevesebb szavazattal teljesíti az alternatív küszöböt), a másik kettőben megpróbáltuk bizonyos mértékig figyelembe venni a legutóbbi választási eredményeit.
Eredmények és következtetések
Az újraszámolások eredményeit az alábbi táblázat tartalmazza. A táblázatnak valójában csak a szürkével kiemelt részei érdekesek, a román pártok eredményei ugyanis csak minimális mértékben módosulnak. A táblázatból több érdekes dolog is kiolvasható:
1. függetlenül attól, hogy mennyi szavazatot vett volna el az RMDSZ-től, a másik magyar párt
jelentős mértékben nem gyengítette volna a magyar képviseletet mindaddig, amíg eléri az alternatív küszöböt. A maximális veszteség egy képviselői mandátum lehetett volna, az első és a harmadik forgatókönyv esetében, míg a szenátorok száma változatlan maradt volna, esetleg egy vagy két mandátum váltott volna gazdát.
2. ha a másik magyar pártnak csak a szavazatokban mért támogatottságát és az ahhoz társítható mandátumok számát nézzük, akkor felbecsülhetjük, hogy mennyivel gyengítené a magyar képviseletet, ha elvinne szavazatokat az RMDSZ-től, ám mégse jutna be (ehhez elég, ha megfordítjuk az RMDSZ-szavazatok szétosztását, és az RMDSZ-t „tartjuk” az első helyen egy vagy két szavazatnyi előnnyel). Látható, hogy ha a másik magyar párt nem érte volna el az alternatív küszöböt, de nagyságrendileg ugyanannyi szavazatot vett volna el az RMDSZ-től,
akkor a magyar képviselet akár négy képviselővel és két szenátorral is gyengülhetett volna. Mindazonáltal, ez a négy plusz kettes gyengülés még nagyon távol áll attól, hogy csak hat plusz három magyar maradjon a parlamentben. Látjuk, hogy az RMDSZ csak a harmadik forgatókönyv esetén ment volna le öt százalék alá, ami egyszersmind arra is enged következtetni, hogy a Szövetségnek nagy valószínűséggel nem lesz szüksége az alternatív küszöbre az idén sem. Ugyanakkor, ha szüksége lesz rá, akkor jelenlegi mandátumainak
legfeljebb egyötödét bukhatja el. Ehhez nagyjából százezer ellenzéki szavazat kellett volna 2008-ban 40%-os részvétel mellett. Amennyiben idén magasabb lesz a részvétel, akkor ennél is több kell
3.
a 6+3-as alternatív küszöb elérése nem jelent automatikusan 6+3 mandátumot egy párt számára. Az általunk vázolt forgatókönyvek a második magyar párt számára 0-2 szenátori és 2-4 képviselői mandátumot juttattak volna. A 6+3 tehát csak egy feltétel, amelynek teljesítése esetén egy párt részt vehet a mandátumelosztásban, azonban megtörténhet, hogy onnan ennél kevesebb mandátummal távozik. Az itt felhasznált példák sajnos nem teszik lehetővé, hogy megállapítsuk, mennyi az a minimális mandátumszám, amit egy párt biztosan magáénak tudhat, ha eléri az alternatív küszöböt. Ám nem valószínű, hogy az első forgatókönyvben kapott eredménynél ez lényegesen kevesebb volna, a példát ugyanis úgy szerkesztettük meg, hogy a második magyar párt támogatottságát minimális szinten tartsuk.
4. az eredmények tehát egyrészt arról tanúskodnak, hogy
az alternatív küszöb teljesítése mellett egy párt biztosan bejut a parlamentbe (még ha nem is mindkét kamarába). Másrészt,
az alternatív küszöb teljesítése mellett is lehetségesek igen jelentős eltérések a pártok mandátumokban elért eredményei között. A harmadik forgatókönyvben például a második magyar párt minimális mértékben az 5 százalék alá szorította az RMDSZ-t, ám az RMDSZ eredménye még mindig nagyságrendekkel jobb maradt, mint kihívójáé.
A modellezés részletes leírása
A modellezés célja körüljárni azt a kérdést, hogy van-e elméleti lehetőség arra, hogy több magyar párt is bejusson a parlamentbe, úgy, hogy legalább az egyik esetében az alternatív küszöb lép működésbe. Másképp fogalmazva, azt próbáljuk meg modellezni, hogy mi történne a magyar képviselettel és az RMDSZ-szel, ha valamelyik a két másik magyar párt közül (vagy esetleg közösen indulva) elérné az alternatív küszöböt.
A szimulációt a 2008-as parlamenti választások eredményein végeztük el, mindkét kamarára. Nyilván azóta sok minden változott, viszont mivel csak a választási rendszer működése érdekel minket, a módszer megfelel. Azt vizsgáltuk fiktív példáinkban, hogy mi történt volna 2008-ban, ha az RMDSZ ellen elindul egy másik magyar párt, és jelöltjeinek sikerül az első helyen végeznie 6 képviselőházi és 3 szenátusi körzetben. Ez azt jelenti tehát, hogy legalább három szenátusi és hat képviselői körzetben ez a párt több szavazatot szerez, mint bármelyik másik versenytársa, beleértve az RMDSZ-t. Ennek valószínűsége a pártok jelenlegi támogatottsága alapján nyilván vitatható, ám ahhoz, hogy modelljeinken be tudjuk mutatni, amit szándékozunk, olyan feltevésekből kell kiindulnunk, amelyek nem feltétlenül realisztikusak. Ismételjük, a cél nem az esélylatolgatás, hanem az alternatív küszöb működésének a tisztázása.
A RMDSZ ellen induló másik magyar párt támogatottságát úgy „hoztuk létre”, hogy az RMDSZ-től vontunk el szavazatokat, mégpedig annyit, hogy az RMDSZ a lehető legminimálisabb mértékben maradjon alul e párttal szemben. Vagyis nagyjából megfeleztük az RMDSZ 2008-as eredményét, de a másik magyar párt neve mellé 6+3 körzetben egy vagy két szavazattal többet írtunk, mint az RMDSZ neve mellé (annak függvényében, hogy páratlan, vagy páros szám volt-e a 2008-as RMDSZ eredmény).
Ennek a felezési eljárásnak megvan az az előnye is, hogy a másik magyar párt mandátumait értelmezni tudjuk úgy is, mint az abban az esetben kialakuló veszteség, ha a párt mégse érné el az alternatív küszöböt. Ennek becsléséhez nem kell újraszámolás, egyszerűen annyit kell elképzelni, hogy ha a szavazatok felezésekor az RMDSZ-t hoznánk ki egy-két szavazatos előnnyel minden körzetben, akkor a másik pártot lenyomnánk az alternatív küszöb alá, míg az RMDSZ a megyei és országos mandátumelosztási szakaszoknak nagyjából tízzel több szavazattal vágna neki. Vagyis ha egy-két szavazattal az RMDSZ marad alul a minket érdeklő hat plusz három körzetben, akkor mindkét párt bejutott a parlamentbe, és a második magyar párt képviselőinek számát hozzá lehet adni az RMDSZ-éhez. Ha viszont a másik párt marad alul egy vagy két szavazattal, akkor csak az RMDSZ számára marad meg a képviselet, a másik párt ereje alapján pedig felbecsülhetjük, hogy mennyire tudná gyengíteni az RMDSZ-t.
Bár ez egy teljesen fiktív forgatókönyv, ahhoz, hogy mégis megfeleljen bizonyos mértékig a választási rendszer és a választói magatartás logikájának, a 6+3 körzetet úgy választottuk ki, hogy a szenátusiak fedjék a képviselőieket (mivel a szenátusi körzetek földrajzilag határos képviselőházi körzetekből állnak, így jogos az az elvárás, hogy a 6+3 földrajzilag ugyanott teljesüljön). Hogy biztosítva legyen az, hogy a szavazatok megfelezése után is magyar párt jelöltje van az első helyen, azok közül a választókerületek közül válogattunk, amelyekben az RMDSZ 2008-ban mind a szenátus, mind a képviselőház esetében abszolút többséget szerzett. Ilyen szenátusi körzet összesen 4 van: Bihar 1, Kovászna 1, Hargita 1 és Maros 2. (Az RMDSZ Kovászna 2, Hargita 2, Maros 1, illetve Szatmár 2 szenátusi körzetekben is abszolút többséget szerzett, ám ezek olyan képviselőházi körzeteket is magukba foglalnak, ahol az RMDSZ nem érte el az abszolút többséget.) E négy lehetséges körzetből kiválasztottuk azt a hármat (illetve az alattuk levő hat képviselőit), ahol az RMDSZ ellenzéke a legerősebbnek mondható, vagyis a Hargita, Kovászna és Maros megyeieket.
Az első modellben tehát Hargita, Kovászna és Maros megye egy-egy szenátori, illetve két-két képviselőházi körzetéről feltételeztük azt, hogy az RMDSZ magyar kihívója végzett az élen, egy-két szavazattal megelőzve a Szövetséget. Először azt feltételeztük, a másik magyar párt egyetlen szavazatot sem szerzett máshol (vagy ha tetszik, el sem indult). A második és harmadik modellben is megtartottuk a felezést az említett 6+3 körzetben, viszont a többi körzetben az RMDSZ szavazatait 90-10 százalék, illetve 85-15 százalék arányban osztottuk újra az RMDSZ és a másik magyar párt között. Míg az első modell pusztán elméleti jelentőségű (csupán azt hivatott szemléltetni, hogy mi történik, ha egy másik párt a lehető legkevesebb szavazattal teljesíti az alternatív küszöböt), a másik kettőben megpróbáltuk bizonyos mértékig figyelembe venni a legutóbbi választási eredményeit.
Mivel a másik magyar párt szavazatait csak az RMDSZ-től vontuk el, a román pártok szavazatait változatlanul hagytuk. Így a megyei elosztási szakaszban számolt választási együttható értéke is változatlan marad (a román pártok szavazatai nem változnak, a magyar szavazatok pedig ugyanúgy számítanak bele, hiszen mindkét magyar párt teljesítette a küszöböt). Csupán annyi változik, hogy melyik párt hány mandátumhoz jut a megyei szakaszban, illetve mennyi töredékszavazata marad ezután. Szintén változhat a kiosztatlanul maradt mandátumok száma, amelyek így felkerülnek az országos visszaosztó kosárba. Ezeket a részleteket figyelembe véve számoltuk tehát újra azt, hogy az RMDSZ és a másik magyar párt hány mandátumot szerezne a megyei, illetve az országos elosztási szakaszokban, mindhárom forgatókönyv esetén. Mivel minimális mértékben nyúltunk bele a valós 2008-as eredményekbe, az országos visszaosztási szakasz tulajdonképpen csak minimális mértékben módosul. Ami módosulna, az az volna, hogy az országos szakaszban kiosztott mandátumok pontosan melyik megyébe, és melyik egyéni választókerületbe kerülnének vissza, ez azonban túlmutatna jelen elemzés határain.
Fontos még azt megjegyezni, hogy 2008-ban mindhárom székely megye itt vizsgált választókerületeiben elindultak független magyar jelöltek az RMDSZ ellen. Kézenfekvő lett volna az ő eredményüket már egyből átírni az RMDSZ ellen induló magyar párt számára, hiszen így az RMDSZ-től kevesebb szavazatot kellett volna „elvenni” ahhoz, hogy a másik párt elérje a többséget. Mégsem tettük ezt, egyrészt azért, mert kizárva a függetleneket az RMDSZ számára várható veszteség maximális mértékének becslését kapjuk, másrészt viszont azért sem, mert megnehezítette volna a számításokat. (Az abszolút többséget el nem érő függetlenek szavazatai elvesznek, így nem számítanak bele a megyei választási együtthatóba. Ha mégis beszámítottuk volna őket, akkor ez a román pártok töredékszavazatait is érintette volna – igaz, csak Maros megyében , ami miatt az egész országos újraelosztás nagyobb mértékben módosult volna, és a számítások is komplikáltabbá váltak volna.)
(Mensura Transyalvanica)
