– Hamarosan véget ér a kormányzati konzultációs sorozat. Mik a tapasztalatok? El tudták juttatni a kormányzati eredményeket a közösséghez, és milyen visszajelzéseket kaptak?
– A konzultáció ugyan a végéhez közeledik, ám ezzel nem zárul le a párbeszéd a közösségünkkel. Azt kértem a kollégáimtól, hogy ezt a munkát ne függesszék fel, hiszen a kormányzást sem szándékozunk felfüggeszteni, és nagyon fontos, hogy folyamatosan visszajelzéseket kapjunk a magyar emberektől. Naivság lenne azt feltételezni, hogy az emberek nagy része reggeltől estig a tévé előtt ül, vagy a közösségi médiát olvasva figyeli a bukaresti történéseket, és látja a mi munkánkat.
Ami a tapasztalatokat illeti: a pedagógusokat jelenleg főként az új tanügyi törvények foglalkoztatják, a gazdákat és a vállalkozókat a támogatások kérdése érdekli. A településfórumokon az infláció és a nyugdíjak, az energiaárak és a biztonság kérdése merült fel, ugyanakkor gyakran előtérbe kerültek a helyi ügyek is: a csatornázás, az utak rendbetétele, az épülő uszoda vagy az épp felújítás alatt álló iskola.
– Mekkora gondot jelent, hogy az RMDSZ vezető személyiségeinek jelentős része Bukarestben van, és az energiák nagyobbik hányadát köti le a kormányzás?
– Ebben az időszakban nyilván több időt kell töltenünk Bukarestben a kormányzás miatt, és valamelyest átrendeződnek a hangsúlyok. De soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy a kormányzás nem cél, hanem eszköz. A cél továbbra is az, hogy közösségünk érdekeit képviseljük – ehhez pedig párbeszédre van szükség, hogy lássuk, miben érdemes változtatnunk. Én ennek tulajdonítom be azt, hogy a konzultáción a visszajelzések, vélemények is őszinték voltak, és köszönet a kritikáért is, ezekből építkezni fogunk!
– Másik témánk az RMDSZ kongresszusa. Egyedüli jelöltként indul a szövetségi elnöki tisztségért. Minek tudja be, hogy nincs ellenjelöltje?
– Úgy látom, sikeres négy év áll mögöttünk. Sikeresek voltunk a választásokon, és – bár nem tartunk még a ciklus végénél – komoly sikereink vannak a kormányzásban is. Érdemes hát folytatni, amit elkezdtünk. Azt, hogy nincs kihívóm, leginkább annak tudom be, hogy azzal a munkával, amit az elmúlt években végeztem a csapatommal, a Szövetségben dolgozó kollégák többsége elégedett. Emellett 2024 egy olyan választási esztendő lesz, amely óriási felelősséget ró a szövetségi elnökre. A kollégáim is tudják azt, hogy ilyen körülmények között kiszámíthatóságra és stabilitásra van szükség.
– Hogyan foglalná össze röviden az elmúlt négy év munkáját? Honnan hova jutott a Szövetség, melyek a legfontosabb eredményei ennek a mandátumnak?
– A 2019-es kongresszust követően előbb ellenzéki szerepből politizálva kellett kiállnunk az érdekeinkért – amikor lehetett, konstruktívan, de ha kellett, kritikusan. 2020-ban, amikor a koronavírus-járvány idején az akkori kormány cserbenhagyta a gazdaságot, a vállalkozásokat, a gazdákat és a magyarokat is, mi megszerveztük a magyar nyelvű segítségnyújtást, megerősítettük a közösségünket, és még abban az évben a nehézségek ellenére két választáson is kiemelkedő eredményt értünk el.
Az RMDSZ ma megkerülhetetlen a romániai politikában: a mi kormányzati jelenlétünk nélkül nem lehet sikeres országot építeni. Én büszke vagyok erre, hiszen ennek köszönhetően 203 bölcsődét építhetünk az országban, 190 magyar vonatkozású oktatási intézményt újíthatunk fel, a kisnyugdíjasok nyugdíját a drágulások mértékéhez igazíthattuk, és elértük, hogy ne legyen kétszer drágább a gáz és az áram. Ez mind-mind a mi munkánk, ahogyan az is, hogy 1813 településen víz-, szennyvíz- és gázhálózatot, utakat, hidakat építünk vagy újítunk fel, 57 ezer hektár erdőt ültetünk, illetve egyre több közösség használhatja szabadon helyi szimbólumait.
– Hogy az RMDSZ életében miért fontos a kongresszus, megválaszolta. De miben fontos a magyarság számára a hétvégi temesvári kongresszus, mire készülnek?
– Olyan dokumentumokat fogunk elfogadni, amelyek a következő évekre stratégiai irányt mutatnak, különböző területeken fogalmazzák meg a közpolitikai célokat. A Szövetség több mint harmincéves programját ezúttal is változatlanul hagyjuk, viszont ahogyan az kongresszusról kongresszusra lenni szokott: aktualizáljuk feladatainkat, a ma kihívásaihoz igazítjuk azokat.
Románia számára minden feltétel adott a felzárkózáshoz. Most, amikor óriási változások és lehetőségek előtt állunk, nekünk többet, jobban, okosabban kell dolgozni. Én erre vállalkozom szövetségi elnökként, és ehhez kérem kollegáim bizalmát, támogatását is.
Z. B.
