Egyszerűsített honosítás: 10 év után sem merültek ki a tartalékok

Vannak még tartalékok, és nemcsak jó magyarnak lenni, hanem meg is éri – fejtette ki Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja a Maszolnak adott interjúban, amelyet teljes terjedelmében idézünk alább.

– Jubileumi esztendő az idei, de a koronavírus-járvány rányomja a bélyegét erre az évre (is). Miként befolyásolta a járvány és az ellene hozott korlátozó intézkedések sorozata a kolozsvári főkonzulátus munkáját?

– Azzal kezdem, hogy mindenkinek egészséget kívánok és azt, hogy minél hamarabb tűnjön el az életünkből ez a járvány. Természetesen a mi életünket sem könnyítette meg.  Olyan helyekre nem tudunk menni kihelyezett konzuli napot tartani, ahol úgynevezett piros zóna van. Részben az egészségügyi előírások miatt, meg hát vigyáznunk kell egymásra. Emiatt nyilván ritkult a konzuli napok száma, holott a honosítás legfontosabb színhelye a kihelyezett fogadónapokon tartott ügyfélfogadás. De szervezünk olyan településeken, ahol az előírások ezt lehetővé teszik, persze, a szabályok betartásával. Egyébként sok kollégánk megbetegedett, tehát van bajunk nekünk is. De hangsúlyozom, szervezzük, tartjuk a kihelyezett konzuli napokat.

Mint szóba került, tízéves múltra tekint vissza a honosítás, és ma már eljutottunk oda, hogy egyszerűbbé vált az eljárás, kevesebb adminisztrációra van szükség. Rendkívül fontos, hogy a honosítás nem kerül pénzbe. Emellett érdemes megnézni, hogy milyen hozadéka van, ha valaki az egyszerűsített honosítási eljárással magyar állampolgárságot kap: nyilván, továbbra is van egy erős lelki, érzelmi töltete, de ezt nem is kell hangsúlyozni, hiszen mindenki saját maga éli meg. Viszont vannak olyan gyakorlati hozadékai – merem azt mondani: hasznai –, melyek alapján bátran mondhatjuk, hogy nemcsak jó magyarnak lenni, hanem megéri!

Az egyik a családtámogatási program: az úgynevezett anyasági támogatás egyszeri juttatást jelent, és gyermekenként 64 125 forintra jogosult a szülő, az örökbefogadó szülő vagy a gyermek gyámja – ikrek esetében ez az összeg 85 500 forint. Az a feltétele, hogy a külhonban, esetünkben Erdélyben született gyermek magyar anyakönyvezése rendben legyen, amit a konzulátuson lehet igényelni, és illetékmentesen megcsináljuk. A másik a babakötvény vagy életkezdési támogatás, amit 42 500 forintot jelent, s ezt a Magyar Államkincstár vezeti egy számlán, és az évek folyamán mindig az inflációval megegyező kamattámogatást kap az összeg. Amikor betölti a 18-ik életévét a gyermek, hozzáférhetővé válik a pénz.

A fentiek gyakorlatias szempontok, de komoly segítséget jelentenek. A minap viszont láttam egy kimutatást, amely a különböző országok útleveleit rangsorolta, és a magyar útlevél benne van a világon az első tízben. A kritérium az volt, hogy hány országba lehet vízummentesen beutazni egy-egy ország útlevelével, vagy hogy a fogadó országban lehet-e igényelni a vízumot az útlevél birtokában. Tehát ebből a szempontból a magyar útlevélnek nagyon jó a nemzetközi megítélése! S ha elmúlik ez a járvány, ismét hozzátartozik az életünkhöz az utazgatás, akár munkavállalás, akár üdülés, vagy egyéb célból.

De mondok még két fontos dolgot: a vegyes házasságokban élők egyszerre két kultúrával ismerkednek meg, két nyelvet bírnak, ez mindenképpen előny, és gyarapodást jelent szellemiekben, tehát jó szívvel ajánlom a vegyes házasságban élőknek is, hogy éljenek a lehetőséggel. De ott van az óvodafejlesztési program, amit a magyar kormány nagy erővel támogat. Amikor felvetődik a kérdés, hogy hova is adjuk óvodába a gyermeket, és ha van elérhető távolságon belül egy jól felszerelt, korszerű, higiénikus óvoda, ahol komoly felkészültségű, odaadó emberek gondoskodnak a gyerekről, akkor éljünk a lehetőséggel!

– Bár a kihelyezett konzuli napok szervezésekor közbeszól a járvány, az ügyintézés azért zajlik a területi irodákban, nem?

– Persze, és meg is köszönöm a partnerszervezetek közreműködését: az Eurotrans Alapítvány területi irodáira és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Demokrácia Központjaira gondolok, ők várják az ügyfeleket, nyilván betartva az egészségügyi előírásokat. Ezeknek az irodáknak a szerepe meghatározó a kérelmek befogadásában, a dossziék előkészítésében, és az ügyek bonyolításában, mi is rájuk támaszkodunk.

– Tíz év alatt sem „fogytak el” az igénylők?

– Amikor a törvényalkotó meghozta a jogszabályt, az volt a cél, hogy minél többen éljenek a lehetőséggel, és ebből a szempontból ez egy sikertörténet. Hogy vannak-e még tartalékok? Szerintem a magyar közösség tetemes része még nem élt a lehetőséggel. De közben mi is gyakorlatot váltottunk: kezdetben itt, a konzulátus előtt hosszú sorok álltak, várták az emberek, hogy beadhassák az igénylést. Természetesen továbbra is szeretettel várjuk az embereket itt, a Kolozsvári Főkonzulátuson, de mára annyiban változott a helyzet, hogy mi megyünk az ügyfelekhez, azaz kihelyezett konzuli napokat tartunk. Így megkíméljük őket az utazás gyötrelmeitől, meg az idejüket is megspóroljuk, és a honosítás továbbra is ingyenes. Azt tapasztaljuk, nagyon szívesen veszik, hogy megjelenünk a helyszíneken.

Persze, egy folyamatosan csökkenő számról beszélünk, de úgy vélem, jó darabig még lesz utánpótlás. Alkalmazkodunk a helyzethez és szívesen végezzük a munkát. Megjegyzem, nemcsak a honosítási igényléseket vesszük át, hanem az útlevélügyeket is intézzük, az anyakönyvikivonatokat is kiosztjuk stb.

– A honosítási ügyintézések és a külképviseleti tevékenység mellett a kolozsvári főkonzulátus közösségszervező munkát is végez, aktívan szerepet vállal a romániai magyarság kulturális életében is.

– Vannak kötelezően előírt feladatok egy konzulátus számára, de jó szívvel vállalunk egyéb tevékenységet is. A magyar közösség életében igyekszünk részt venni, ezért amikor Kolozsvárra kerültem, létrehoztam a konzulátuson egy kulturális csoportot. Ez nem gyakorlat egyébként, de itt, Erdélyben nagyon is indokolt. A közösségformálásnak és a közösség megerősítésének az egyik legkiválóbb eszköze a kultúra. Igyekszünk minél érdekesebb és intenzívebb tevékenységet végezni. A könyvbemutatóktól kezdve a nagyelőadásokon át a különböző magyar napokon való részvételig nagyon széles a skála, ezeken igyekszünk markánsan megjelenni, szervezőkként, társszervezőkként, és úgy látjuk, hogy szívesen fogadnak bennünket.

Sok helyen, például Kolozsváron, de más nagyvárosban is szórványban élnek a magyar emberek. Egyik részük a lakótelepeken, a másik részük a belvárosban lakik, és jó, ha vannak közösségi terek, ahol találkozhatnak. Ilyen a színház, az opera, itt, nálunk a rendezvényterem is ilyennek számít – ahol tudnak találkozni egymással, de emellett kulturális élményben részesülnek, aminek kohéziós ereje is van.

Visszakanyarodva a pandémiához: nekünk is változtatnunk kellett, az online térbe „toltunk át” egy csomó programot. Elindítottunk egy Dufart-rovatot, amelyben megszólaltatunk különböző közéleti szereplőket, művészeket, színészeket, és azt keressük, hogy a 20. századi magyar és román kultúra közötti milyen átjárások, közös felületek, kölcsönhatások vannak. Ez a mi youtube-csatornánkon elérhető.

Kiírtunk egy pályázatot ’89 blog címmel középiskolásoknak, ami a 30 éve szabadon emlékévhez kapcsolódik, és a blog műfaji sajátosságaihoz igazodva írnak a diákok arról, hogy mit tudnak arról az időszakról a család, vagy az ismerősök elbeszélései alapján. Az a cél, hogy a sok ferdítés mellett járjanak utána, hogy mi is volt akkor. Nagyon érdekes, ahogy feldolgozzák. Húsz csapat, közel 90 diák jelentkezett a felhívásra, ami egy verseny, de nem lesznek vesztesei…

A Körültekintő rovatunkban a Kárpát-medencét pásztázzuk körbe, felkértünk közéleti embereket, közösségi vezetőket, művészeket, akik egy-egy kérdésre válaszolnak, utána ők tesznek fel egy kérdést a következő helyszínen bekapcsolódó személyiségnek. Így kapunk egy körképet arról, hogy hol, mi az, ami aktuális, érdekfeszítő.

Ilyenekkel foglalkozunk, alkalmazkodva ehhez a helyzethez, de reméljük, hogy csak visszatér az élet a rendes kerékvágásba, és akkor a Kolozsvári Magyar Napokon vagy a Temesvári Magyar Napokon személyesen is meg tudunk jelenni. Ám ami az online térben történő programokból megtartható, azt meg fogjuk tartani, mert így próbálunk a hátrányból előnyt kovácsolni.

Pataky Lehel Zsolt