Erdős Bálint idén is indul a helyhatósági választásokon az RMDSZ jelöltjeként. Mint mondja, a helybeliek kérésére, mert bár nagy közigazgatási tapasztalattal rendelkezik, most is úgy érzi, mint az első nap: ez a feladat nagy felelősséggel jár.
– Mióta dolgozik a helyi közigazgatásban?
– 2004-ben lettem alpolgármester, és 2008 decemberében, amikor az addigi polgármester egy betegség folytán sajnálatos módon elhunyt, kineveztek megbízott polgármesternek: december 16-án ültem át a polgármesteri székbe. 2009 augusztus 28-án szervezték meg az időközi választást, és azóta ott „ügyetlenkedek” és próbálom tenni a dolgomat a csapatommal együtt.
– A községközponthoz tartozik még Szapáryliget és Ágya, de összességében román többségű a lakosság. Mégis, azóta mindig önt, a magyar érdekvédelmi szövetség jelöltjét választották meg. Ez a személyes sikere vagy az RMDSZ sikere?
– A harmadik… Valóságos csodának tartom azt, hogy odakerültem az önkormányzat élére. Addig fogalmam sem volt arról, milyen belülről a közigazgatás, és a felkérés egy „véletlen baleset” volt.
Úgy kerültem képbe, hogy az egyik jelölt támogatójaként vettem részt egy vitás RMDSZ-es közgyűlésen, és felszólaltam néhány percig. Kértem a lakosokat, hogy higgadjunk le, próbáljuk meg a kritika helyett inkább egymás értékeit előtérbe helyezni, és segítsünk inkább annak, aki vállalja, hogy a közösséget képviselni fogja.
Ezután el kellett mennem, de később megkerestek azzal, hogy a jelenlévők úgy döntötték, hogy engem kérnek fel, hogy vállaljam a jelöltséget. Persze, tiltakoztunk, én is és a családom is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hidegen hagyott a dolog, de egyből arra gondoltam, hogy ennyire nincs „anyag”, hogy rám van szükség? Vallásos ember lévén azt mondtam a feleségemnek és a gyerekeknek, hogy nem vagyunk mi elég bölcsek ezt a döntést meghozni, ezért imádkozzuk meg és kérjünk egy jelet. Kaptunk is egy jelet a Szentírásból, Ezékiel könyvéből, s amikor elolvastam, és a menyemnek is megmutattam, azt mondta: „apa, nem biztos, hogy neked polgármesternek kell lenned, de hogy jelöltetned kell magad – ez így szól.”
Az az idézet volt, amikor Izráel királyát Dáviddal cserélték fel, aki egy sokgyerekes családból származott, ő volt a legkisebb, és a juhokat legeltette. Tehát „nem volt képben”, voltak vitéz bátyjai, de végül rá esett a jel, s ott szerepel leírva, hogy „márpedig szolgámat, Dávidot teszem fejedelemmé közöttük”. Ebből azt értettem, hogy valószínűleg Istennek egy terve volt velem – így indultam először a választásokon.
De hozzá kell tennem, hogy hazudik, aki azt mondja, hogy Erdős Bálint valaha is arra kért bárkit is, hogy szavazzanak rá. Én azt kértem mindenkitől, hogy mielőtt elmennek szavazni, előtte menjenek el a templomba – ki-ki felekezete szerint –, és kérjen bölcsességet Istentől, s utána lépjenek be a szavazófülkébe. Ez volt az egész kampányom, amire annak idején a megyei RMDSZ-vezetőség is azt mondta, hogy így nem lehet, ennél keményebb kampány kell. Mondtam, hogy én így gondolom, számomra nem testhez álló a melldöngetés, de hát nem is lett volna, mivel dicsekedjek. Én azért imádkoztam, hogy ne sikerüljön, mert féltem a feladattól – mint ahogy a mai napig félek is mindennap félek, és azóta a kampányokban sem változtattam meg a jelszavam, most is ugyanaz: tovább, együtt a fejlődésért!
– Ennyi idő alatt csak letett valamit az asztalra, ha újra és újra megválasztották.
– Egy vezető nem kell feltétlenül mindenhez értsen – de a körülötte lévők igen. Én egy ilyen áldott helyzetben vagyok, hogy nagyon jó, megértő munkatársakra találtam, akik értik a dolgukat, s azok, akik utóbb kerültek be a polgármesteri hivatalba, „szerencsés fogások”, ha szabad így fogalmaznom. Ezt tartom az eredményesség kulcsának: én megmondom, mit szeretnék, ők pedig megmondják, hogy valósítsuk meg.
– Milyen az együttműködés a képviselőtestülettel?
– Tizenhárom tagú a tanács, ebből négy RMDSZ-es, a többiek a politikai paletta minden színét képviselik, liberálisok, szociáldemokraták, a Pro Romániából, még a Nagy-Románia Pártból is volt. De eddig a választások után mindig lecsillapodtak a kedélyek, és mindenben együtt tudtunk dolgozni. Lehet, hogy annak is köszönhető ez, hogy a befektetésre szánt összegeket a lakosság arányában osztjuk el a három település között, és a tanácstagok dönthetik el, hogy az adott helységben mi legyen a prioritás. Apró súrlódások persze vannak, de emlékszem, hogy egy-két ellenszavazaton kívül más ellenvetés lett volna.
– Milyenek az etnikai arányok a községben?
– Nagyszintyén nagyon kevesen, néhány tucatnyian vannak magyarok, román a többség. Szapáryliget vegyes lakosú: van egy kevés német, valamint magyarok, románok, szlovákok és cigányok. Ágyán többségben laknak a magyarok.
– Vannak munkalehetőségek?
– Arad egy kicsit messze van, de Borosjenőn működik egy-két gyár, ahová ingáznak a munkások. Nagyon jó hatása van a kisjenői ipari övezetnek, tehát, aki akar dolgozni, annak van munkahelye. Nagyon sokan voltak nálunk a szociális segélyen lévők, de mostanra lecsökkent a számuk, akik vannak, azok tényleg egészségügyi problémák miatt kerülnek ilyen helyzetbe. A tizenegynéhány évvel ezelőtti állapotok megszűntek, az emberek többsége törekszik arra, hogy rendben tartsa az otthonát, szép gazdaságok, udvarok vannak. Ez annak is köszönhető, hogy akik külföldön dolgoztak, nemcsak pénzt hozta haza, hanem egy kis szépérzéket és igényességet is.
Sajnos ne sok befektetőt tudtunk vonzani, volt néhány, akiket „örököltünk”. Amikor én odakerültem, már volt egy holland vállalkozó, aki egy konfekcióüzemet működtetett, de földműveléssel is foglalkozik, rajta kívül néhány nagy agrárvállalkozó vett bérbe mezőgazdasági területeket.
– Felsorolna néhányat az önkormányzat megvalósításai közül?
– Katasztrofális állapotban voltak az útjaink, kezdve a bekötőúttal Ágya irányába. Azt a négy és fél kilométert sikerült járhatóvá tenni, emellett településenként négy, négy és fél kilométer utca aszfaltozott, de tervbe van véve a folytatás. Az ivóvízhálózat kiépítése nagyjából befejeződött, viszont a csatornázás most készül. Kultúrotthonokat újítottunk fel Ágyán és Nagyszintyén, most fejeződött be Szapáryligeten a kultúrház belső renoválása, ezenkívül műfüves pályákat építettünk minden helységben, csak sajnos nem kellőképpen értékelik és vigyáznak ezekre.
Meg kell említenem az óvodák felújítását, amelyek közül a szapáryligetié most kezdődik, a közvilágítás Szintyén elkészült, megkaptuk a jóváhagyást az ágyai korszerűsítésére – így próbáljuk folyamatosan fejleszteni, szépíteni a falvainkat. Gondot okozott télen a hókotrás, nyáron pedig a zöldövezetek karbantartása, de a GAL-programban sikerül pályázati pénzből egy gépparkot vásárolni – traktort, hóekét, sószórót, markolót –, amivel önerőből meg tudjuk ezt oldani. Bár meg van oldva a háztartási szemét elszállítása, sajnos még mindig sok hulladékot kell begyűjtenünk a határból, egyesek felelőtlensége miatt. Járdákat építettünk, térköveztünk, Szintyén és Ágyán ravatalozókat építettünk, és tervezünk egyet Szapáryligetre is. A községházának új ülésterme van, ami házasságkötő teremként is használunk. Parkosítottunk, színpadot építettünk Ágyán, Ligeten van egy mobilszínpad, de ha ez ránk lesz bízva, oda és Szintyére is építünk egyet-egyet.
– Egy-két évvel ezelőtt azt mondta, hogy a mostani lesz az utolsó mandátuma, most mégis indul a választásokon. Miért döntött így?
– Tényleg úgy gondoltam, mert az ember idővel „kopik”, szerettem volna, ha jön egy úja ember, fiatalabb, frissebb, több energiával. Nyugdíjba is mentem idén áprilisban, és amikor a választások szóba kerültek, az RMDSZ felkért engem és a polgármester-kollégákat, hogy vállaljuk tovább, s bátorítottak, lelkesítettek.
De nem ez volt, ami meggyőzött, hanem az, hogy a sok elégedetlenkedő mellett akadtak olyanok – és nem is kevesen –, akik nemcsak szemlélői, hanem haszonélvezői is a megvalósításoknak, értékelik ezeket, és ők állítottak meg s győzködtek, hogy ne adjam fel, folytassam, fejezzem be, amiket elkezdtünk. Ez volt, ami motivált. Az elején elmondta, hogy nem akartam ezt a funkciót. És ha úgy élem meg, hogy ez az isteni gondviselés volt, akkor ezt a megbízatást addig el kell fogadnom, amíg ugyanaz a „kampányfőnök”, aki engem elindított, azt nem mondja, hogy most megállj. Nem biztos, hogy szóval mondja, hanem a választók fogják eldönteni – és ennek az eredményét, bármi is lesz az, teljes mértékben elfogadom. Viszont, ha a megbízatás tovább szól – mivel Isten a csodákat is sokszor emberek által végzi el –, akkor próbálom tovább vinni. Ha abba kell hagyni, akkor emelt fővel távozom, mert nincs miért szégyenkezni.
Vannak, amiket nem sikerült megvalósítani. Nagyon fontosak az utak, a járdák, hiszen régen, ősszel még traktorral se lehetett közlekedni az útjainkon, olyan sár volt, fontos a víz, a földgáz bevezetése, de nagyon fontos az emberek biztonsága. Sajnos nagyon megromlott a közbiztonság, követelik az emberek, hogy lépjünk ez ügyben, de sajnos nincsenek eszközeink, azonkívül, hogy jelentjük a hatóságnak az eseteket. Elszaporodtak a lopások, betörések, és ezek megkeserítik azoknak a szegény időseknek az életét, akiknek lehet, hogy az a tyúk vagy tojás jelenti a napi betevőt, de ez a rendőrség szemében nem olyan nagy kár, hogy komolyan foglalkozzon vele. Ez az, ami nagyon bánt. Remélem, hogy ha az önkormányzat élén maradunk, akkor eljut a hangunk a képviselőinken keresztül a parlamentbe, hogy szigorítsanak ezeken a törvényeken.
Ha üzenhetek a lakosságnak ezúton: menjenek el szavazni szeptember 27-én, de szavazás előtt kérjenek Istentől bölcsességet, mert egyedül ő tudja bölcs döntésekre sarkallni az embereket.
- Comandat de UDMR Org. Jud. Arad, realizat de SC LBC Torrent Studio Srl, cod de identificare unică 23200009.
