Dr. Burián Sándor, az EMNP Arad megyei elnöke
Dr. Borbély Zsolt Attila, az EMNT Arad megyei elnöke”
Kedves Tibor,
kijelenteni, hogy a végsőkig való kitartás az egyetlen megoldás a bajainkra - amolyan magyaros "bölcsek köve" - bár jól hangzik, de semmihez sem visz közelebb. 1849-ben a végsőkig kitartottunk, mégis "fuccs" lett nekünk a végén. Ugyanezt tettük a második világháborúban, mégis a végén akkor is nekünk lett "fuccs". Nem kizárt, hogy Trianon előtt is egy-két dolgot lehetett volna másképp csinálni. A végsőkig való kitartás nem más, mint - egyéb eszközök híján - kétségbeesett próbálkozás a történések kibekkelésére.
Ha pedig csinálunk valamit, akkor ügyeljünk, egy ilyesfajta rendezvény célja nyilván a figyelemfelkeltés, netán az ellenvéleményen lévők meggyőzése. Az eszmével való azonosulásom ellenére sajnos azt kell mondanom, hogy a meggyőzendők nem fogják egy pillanatig sem komolyan venni azt, amiről még mi magunk sem tudjuk, hogy micsoda (A sajtó tüntetésnek nevezi, a szervezők nem mennek el idáig, ők megmozdulásról beszélnek.). Vagy nem is őket, hanem saját magunkat akarjuk meggyőzni? Arról lenne szó, hogy nem a mások, hanem a saját magunk figyelmét akarjuk felkelteni? Remélem, hogy arra semmi szükség!
Seki ne érezze szándékomnak "kicsúfolni egy akármilyen kezdeményezést ami a magyarság boldogulását segíti elő"! Mégis: saját eszméinknek, céljainknak legnagyobb ellensége - a többségiek már rég rájöttek erre - a devalválódás, elértéktelenedés. Sajnos az az érzésem, hogy most éppen mi magunk devalválunk. Önmagunk ellen...
Örök dilemma, hogy érdemes-e tüntetni, szólni, igét hirdetni, amikor a hatalmasok úgyis a maguk feje szerint döntenek. Gyurcsány is azt mondta: "tüntetnek? hát majd megunják és hazamennek."
A másik oldalról meg ott van a Kanti érvelés, a "kategorikus imperatívusz", "miszerint cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkori törvényhozás alapja lehessen". Kicsit lebutítva: úgy tégy, mintha azt kívánnád, hogy mindenki úgy tegyen, s így menjen előbbre a világ. Hát mi így teszünk.
Ez az etikai közelítés.
A passzivitás taktikai lett volna.
"no commentnek" : Igen, előfordul, hogy az embert meggyőzik józan érvekkel. S akkor lehet mérlegelni, hogy egyik oldalról ürügyet adunk az ehhez hasonló névtelen élcelődésekre, másik oldalról pedig teszünk valamit, ami jó a közös ügynek. Számomra ezutóbbi volt az irányadó. Önmagában egy taktikai kérdésben való álláspont-változtatás lényegtelen dolog. A probléma az, ha valaki a vallott értékeit s az ezzel összefüggő céljait cserélgeti. Ez pedig nem jellemző az EMNT-re és az EMNP-re.
Ez egy komoly stratégiával rendelkező komoly cég.
Két nap alatt jutott el a hiszek egyről a hiszek kettőre.
I. "... szervezni (tüntetést),komolytalant pedig nem akarunk ..." (Ez az úr jól ismeriheti a tagságát ) és a " ... valószinüséggel ... ott leszek valamelyik székely városban... " ( lehetőleg közel Tusnádhoz, nehogy lekésse másnapi breakfast-et) ( cs ü t ö r t ö k )
II. "...akik tiltakozni kivánnak ... csatlakozzanak a ( az EMNP ill. EMNT Arad megyei vezetősége által szervezett ) ... húsz perces megmozduláshoz. " ( sz o m b a t )
Hab a tortán : "... vallási hovatartozástól függetlenül." sicc
Mi ott leszünk !