Mint a múzeum közleményében írják, a gazdag dinoszaurusz-leletanyag világszinten is egyedülállónak tekinthető, mivel a csontmaradványok a dinoszauruszok kréta időszak végi eltűnését megelőző rövid időszakba engednek betekintést.
A közleményben felidézik, hogy az első világháborút megelőző néhány évben Kadic Ottokár geológiai térképezést végzett a Hátszegi-medence nyugati részén, ahonnan egy páratlanul gazdag, dinoszauruszok és más hüllők maradványait tartalmazó leletanyagot gyűjtött be. Ez a kréta időszak legvégét reprezentáló gyűjtemény tartalmazza azokat a maradványokat, melyek alapján a Magyarország nevét viselő első dinoszauruszt, a Magyarosaurus dacust is leírták. A leletanyag begyűjtését követő történelmi események következtében a lelőhelyek pontos helyzetére vonatkozó információk jelentős része elveszett, ellehetetlenítve a további őslénytani ásatásokat a területen.
Az egykor feltárt több ezer fosszíliát tartalmazó gyűjteményi anyag egyik legértékesebb része, a Kadic Ottokár által felfedezett leletek a Magyar Bányászati Szolgálat Gerinces Gyűjteményében tanulmányozhatók.
Mint írják, a Magyarországon elhelyezett gerinces anyag régóta foglalkoztatja a nemzetközi paleontológus társadalmat, mert számos olyan értékes leletet tartalmaz, melyek csak itt vizsgálhatók. Ilyenek a Magyarosaurus dacus törpe növésű Sauropodához, az Allodaposuchus őskrokodilhoz vagy a Kallokibotion teknőshöz tartozó maradványok, melyek első említése ehhez a leletanyaghoz köthető.
„A Budapesten tárolt Hátszegi-leletanyag kiemelkedő őslénytani jelentősége régóta nemzetközi érdeklődésre tartott számot, azonban mindig problémát jelentett, hogy ezek pontos lelőhelyei és így az egykori környezet, melyben ezek az élőlények egykoron élhettek, nem volt ismert. A lelőhelyek újrafelfedezését az tette lehetővé, hogy nemrégiben előkerült az a térkép, amelyet Kadic Ottokár használt az ásatásai során és rajtuk egyértelmű jelöléseket találtunk az egykori lelőhelyekre vonatkozólag" – idézik a közleményben Botfalvai Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének munkatársát, a kutatócsoport vezetőjét.
A térkép a több mint száz évvel ezelőtti topográfiai viszonyokat tükrözte, ezért a lelőhelyek beazonosításába bevonták Albert Gáspárt, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet munkatársát is, aki modern térinformatikai eszközök segítségével lokalizálta a régi térképen jelölt lelőhelyek mai helyzetét.
„A többhetes terepi kutatómunka során sikerült beazonosítani a Kadic Ottokár által megkutatott lelőhelyeket, ahonnan további csontmaradványokat is sikerült begyűjteni. A több mint száz gerinces maradvány közül kiemelhető egy összetartozó csigolyasor, mely egy Sauropoda dinoszauruszhoz tartozott, de találtunk értékes maradványokat más dinoszauruszoktól, különféle krokodiloktól és teknősöktől is. Tudományos szempontból a legértékesebb fosszíliák mindössze néhány milliméter nagyságúak, melyekre Magyar János bukkant rá a leletek preparálása során. Ezek a kisméretű maradványok ugyanis az emlősökhöz tartoznak és így ezek a leletek tekinthetőek a Hátszegi-medence legidősebb emlősmaradványainak" – foglalta össze az ásatáson felfedezett maradványok jelentőségét Csiki-Sava Zoltán, a Bukaresti Egyetem munkatársa.
Ezt követően a csont- és fogmaradványokat geokémiai elemzéseknek vetették alá, hogy bebizonyítsák, az új gerinces maradványok biztosan ugyanazokról a lelőhelyekről származnak, mint a gyűjteményben található csontok. „A maradványokból kimutatható nyomelem-összetétel alapján tovább erősödött az a kép, hogy az újonnan begyűjtött maradványok, ugyanarról a területről származnak, mint ahol Kadic Ottokár végezte ásatásait több mint száz évvel korábban" – írják.
Az elvégzett geokémiai, földtani és őslénytani kutatások rávilágítottak arra, hogy a vizsgált leletanyag a Hátszegi-medence egyik legidősebb dinoszaurusz-lelőhelyét képviseli, mely nélkülözhetetlen segítséget nyújt a kréta időszak végi kihalási eseményt megelőző rövid időszak ökológiai folyamatainak behatóbb megismeréséhez. Az elért eredményeknek köszönhetően tisztáztuk azokat a rétegtani, ökológiai és evolúciós kérdéseket, melyek hosszú ideje fennálltak ezzel a páratlanul gazdag és őslénytani szempontból nagyon értékes leletanyaggal kapcsolatban, lehetővé téve a modern őslénytani kutatások folytatását és az újabb leletek felkutatását a területen – foglalta össze Botfalvai Gábor a kutatás főbb eredményeit, melyek a Cretaceous Research szakfolyóiratban jelentek meg.
MTI
