Gyalog már át lehet kelni a régi lippai vashídon

A település első állandó közúti hídja 1896-ban épült, és 144 méter hosszú; korábban pontonhíd szolgált az átkelésre a maroson. 2003-ban lezárták az autós forgalom előtt – közben 1991 és 1999 között 500 méterrel nyugatabbra megépült a ma használatos négysávos híd –, 2019-ben pedig biztonsági okokból a gyalogos forgalmat is kitiltották róla. 

A város önkormányzata öt évvel ezelőtt pályázott vissza nem térítendő támogatásra a híd felső szerkezetének restaurálására, de a munkálatok megkezdésekor kiderült, hogy a pillérek is sürgős felújításra szorulnak. Új műszaki tervet kellett készíteni, ami a tartószerkezetek kijavítását is tartalmazta, és a megnövekedett költségekhez is forrásokat kellett szerezni, így a 13 millió lejes összköltségvetésű munkálat csak tavaly kezdődött el.

Az egyéves határidőt nem sikerült tartani – ismerte el az Agerpres hírügynökségnek Florin Pera lippai polgármester. „Főleg az időjárási viszonyok hátráltatták a munkálatokat. Hol a sok csapadék és az áradás jelentett akadályt, hol a nagy hőség befolyásolta a munkavégzés ütemét. De a pillérek és a vasszerkezet felújítása elkészült, a végső festékréteg is rákerült, úgyhogy remélem, mielőbb átadhatjuk” – fogalmazott.

Addig is a híd egyik oldalát már használhatják a gyalogosok. Miután befejezik a munkálatokat, és használatba adják, gépjárművel továbbra sem lesz szabad ráhajtani: kizárólag gyalogosok kelhetnek majd át rajta, és a város elsősorban az idegenforgalmi vonzerejét szeretné kihasználni az ipartörténeti műemléknek.

A létesítmény közvetlen összeköttetést teremt a javarészt a városközpont és a közigazgatásilag hozzá tartozó Máriaradna között, amely a Bánság és a Dél-Alföld legnagyobb búcsújáróhelye, római katolikus kegytemplomához évente 16 zarándoklatot szerveznek, Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony ünnepén akár 30 ezren is megfordulnak Radnán és környékén.

Lippánál gazdasági és katonai szempontból is stratégiai helynek számított a középkorban, Erdély kapuja volt, a török hódoltság alatt hol a portához, hol az erdélyi fejedelemséghez tartozott – erre az időre emlékeztet a „török bazárként” ismert épület. Jelentős vásár- és vámszedő hely, a marosi tutajozás fontos állomása volt Lippa, sóhivatal is működött a városban, kézművesei közül a fazekasok voltak a leghíresebbek.

Lippán született 1819. január 6-án Degré Alajos ügyvéd, író és honvédtiszt, az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc egyik fő alakja, Petőfi Sándor barátja, a Tízek Társaságának tagja. Nevét Czernák Ferenc nyugalmazott katonatiszt hozta vissza a köztudatba a Lippai Degré Alajos Olvasókör megalapításával, és ő kezdeményezte, hogy a néhai forradalmár szülőházának falán emléktáblát avassanak, születésének 200. évfordulóján. Ez az egyetlen köztéri magyar emlékjel Lippán, mert bár a reformáció 500. évfordulója alkalmából, 2017-ben a 16. század nagy magyar reformátorának, a Maros-mentén is hirdető hittudós, népnevelő és lelkészoktató Szegedi Kis Istvánnak is avattak emléktáblát, az a helyi református templomban található.

A 2022-ben lebonyolított, de 2021-es adatokat tükröző népszámlálás eredményei szerint a valamivel több mint 10 ezer lakosú Lippán (a hozzá tartozó Máriaradnával és Solymossal együtt) 170-en vallották magukat magyarnak, ami az ismert nemzetiségű lakosság 1,8 százalékát teszi ki.