Mint megírtuk, március 30-án 19 órától az aradi Szakszervezetek Művelődési Házában koncertezik Tamás Gábor. A Svédországban élő népszerű énekes a hónap utolsó dekádjában az erdélyi szórványvidéken turnézik, ezt a koncertkörutat zárja le az aradi fellépés. A koncertek időpontja és helyszíne: március 20. Vámosgálfalva, március 21. Gernyeszeg, március 22. Magyarlapád, március 23. Balázsfalva, március 24. Déva, március 25. Vajdahunyad, március 26. Petrozsény, március 27. Lugos, március 28. Resicabánya, március 29. Temesvár, március 30. Arad. Ebből az alkalomból készült az alábbi interjú Tamás Gáborral.
– Ön a legismertebb, legkedveltebb Erdélyből elszármazott énekes. Hogyan éli ezt meg?
– Kétségtelenül nagyon jól esik, amikor a médiában így mutatnak be… Büszke vagyok arra, hogy hosszúra sikerült pályámmal sikerült „kiérdemelnem“ e megtisztelő megszólítást!
– Ön egyfajta „lelki kapocs” a magyar diaszpóra és Erdély között?
– Mindenképpen! Ha nem is tudatosan, de valahogy az évtizedek során úgy éreztem, hogy nekem ez a feladatom: a szeretetet, az összetartozást hirdetni és tenni azért, hogy a magyarság fennmaradjon, hiszen ahova most elindulok turnéra, ott igencsak fogyóban a magyarság – de ugyanez a feladatom, amikor más világrészekre látogatok el, és ott keresem fel a magyarságot.
– Turnéi során mit tapasztal: a diaszpóra fiataljai, a már kint születtek mennyire őrzik magyarságukat?
– Végtelenül sajnálom, hogy erre a kérdésre „negatív“ választ kell adnom, hiszen a legutóbbi ausztráliai, illetve amerikai turném alkalmával ismét azt tapasztaltam, hogy a már kint született magyar családok gyermekei, alig beszélnek magyarul. Tisztelet a kivételnek, mert ilyen is van, de sajnos nem ez a jellemző… S ez nem a gyermekek hibája, hanem a szülőké! Elkövetik azt a nagy hibát, hogy nem az anyanyelvükön beszélnek a gyerekekkel, hanem az illető ország nyelvén. Sok esetben, amikor a gyerekek felnőnek, szemrehányást tesznek a szülőknek, hogy „miért nem beszéltetek velünk magyarul?”
– Többnek érzi-e magát, mint énekes?
– Feltétlenül! Az én pályám abban különbözik más énekesek pályájától, hogy én feladatomnak tartom a magyarság összetartozásáért és megmaradásáért tartott koncertjeimet – szövegeimet, dalaimat. Kevés olyan nemzet van a világon, amely úgy szétszóródott, mint a magyar, ezért van szükség az én – és sokan mások – munkájára! A kultúra az egyik legfontosabb olyan eszköz, amellyel össze lehet gyűjteni a magyarságot, hogy érezzék egy koncert után: együtt erősebbek vagyunk! Itt említem meg karitatív munkámat, amelyet 28. éve végzek, és amellyel a „leszakadt“ területek magyarságának fennmaradását igyekszem szolgálni: színházak, kultúrházak, árvaházak, szerkesztőségek stb., ezekre a területekre koncentrálok. A mostani turném dévai koncertjének teljes bevételét ajánlom fel a Böjte Csaba testvér által vezetett csodálatos intézmény megsegítésére! Ez egy olyan koncert lesz, március 24-én, Déván, amelyen a gyerekotthon gyerekei is fellépnek különböző műsorszámokkal, és együtt is énekelünk majd néhány dalt!
– A repertoár összeállításakor kell-e külön hangolódni a különböző országok magyar közösségeire, másképp válogatni a dalokat?
– Természetesen, ha olyan világrészen koncertezek, ahol Magyarországról elszármazott magyarok élnek, annak a koncertnek a repertoárja különbözik például a mostani erdélyi turném műsorától, hiszen itt elsősorban az Erdéllyel kapcsolatos dalok vannak túlsúlyban!
– Melyek azok a dalok, amelyek bárhol, bármilyen közönség előtt nagy sikert aratnak?
– Kétségtelenül a Gyere velem a Hargitára, az Ó, Erdély, szép hazám és a Donáth úti orgonák című dalok azok, amelyeket mindig velem együtt énekel a közönség!
– Korát meghazudtolva, tele van energiával. Miből merít ennyi erőt?
– Mindenekelőtt abból az óriási szeretetből, amelyet a közönségtől kapok a koncertjeim során! A koncertek utáni dedikálásoknál, amiket mondanak nekem az emberek, azt sugallja, hogy érdemes tovább küzdeni, utazni és énekelni, hiszen várják a dalt! Ezenkívül, igyekszem jó formában tartani magam, szinte naponta sportolok, a futás vagy teniszezés a kedvenceim.
– Van-e még honvágya, főleg Kolozsvár iránt, és ha igen, miként tudja ezt enyhíteni?
– Egy olyan előadóművésznek, akit a sors arra kényszerített, hogy elhagyja szülőföldjét, sosem múlik el a honvágya! Szerencsére az utóbbi évek utazást illető könnyítéseinek köszönhetően nagyon gyakran vagyok itthon, és ez nagyon jó érzés. A kincses Kolozsvárról annak idején – távozásomkor – nagyon sok mindent vittem magammal útravalóként, amelynek nagy hasznát vettem hányatott életem folyamán. Értem ezalatt mindenekelőtt azt a szellemet, amiben Kolozsvárt nevelkedtem, és amely megalapozta magyarságtudatomat!
– Mennyire tartja a kapcsolatot az erdélyi magyar zenevilággal, vannak-e kedvencei?
– Követem az „újdonságokat“ és örömmel tapasztalom, hogy rengeteg a tehetséges fiatal! Zsűritag is voltam a tavaly az Erdély Hangja tehetségkutató versenyen, amelyen számtalan tehetséges magyar előadót hallhattam!
Irházi János
