Június 4. a megemlékezés, a számvetés és az erőgyűjtés napja – mondta a magyarországi nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a nemzeti összetartozás napján, szombaton Budapesten. Szilágyi Péter a Magyarság Házában rendezett központi ünnepségen azt mondta: 1920. június 4. egy égbekiáltó igazságtalanság jelképe, az ezeréves, Kárpátok gyűrűzte magyar állam feldarabolásának dátuma, a magyar nemzet rendkívüli meghurcolásának kezdete. Noha a nemzet a 20. században „a hátán cipelt kereszt súlya alatt többször meghajlott”, minden egyes alkalommal felegyenesedett – fogalmazott. „Elválasztva éltünk egymástól, de legbelül, a lelkek mélyén megmaradt nemzetünk értékeinek tudata" – mondta a helyettes államtitkár.
A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta és 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a trianoni szerződést, amely kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Mintegy 3,2 millió ember, a magyarság harmada került az új határokon túlra. A magyar Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította június 4-ét, a trianoni szerződés aláírásának napját a Nemzeti összetartozás napjává.
Galambos István magyarországi történész szerint, ha a nagyhatalmak nem döntenek a monarchia feldarabolásáról, akkor ez később sem történt volna meg, annak ellenére, hogy voltak belső „feszítő erők”. A Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület elnöke az M1 aktuális csatorna reggeli műsorában ilyen feszítő erők között említette a nemzetiségek követeléseit, amelyek a monarchia bomlása felé mutattak. A trianoni békeszerződésnek azért is lehetett a magyarokra nézve ilyen következménye, mert a franciák nem akarták, hogy Németország revánsot vegyen, ezért fel kellett darabolni a lehetséges szövetséges monarchiát. Galambos István szerint a háború ellen szavazó magyar társadalmat meglepetésként érte a döntés igazságtalansága és az, hogy népszavazást sem írhattak ki a vitatott területeken. „A két világháború közti időszakban Trianon feldolgozása nehezen kezdődött meg, a szovjet uralom alatt pedig nem lehetett a határon túliakról beszélni, csak a rendszerváltás környékétől került ismét képbe a határon túliak ügye” – mondta.
Pénteken Jászkiséren tartottak megemlékezést, amelyen részt vett Tőkés László. A fideszes európai parlamenti képviselő szerint vissza kell szerezni – a trianoni békediktátummal megcsonkított – nemzeti önrendelkezésünket, ezért harcol Magyarország kormánya is. Tőkés szerint az erdélyi magyarság a korlátozott kisebbségi nemzeti önrendelkezésért és az autonómiáért küzd.
Már csak arra kell ügyelni, hogy a múlt ne kísértsen tovább – mondta, hozzátéve: az utódállamok magyarellenessége még mindig nagy terhet jelent, a kommunizmus is kísért a maga internacionalizmusával, ahol pedig már elmúlt, helyébe lépett a nemzetidegen kozmopolitizmus. „Alighogy kijöttünk a kommunista agymosás és a kádári amnézia időszakából, ma már a kozmopolita identitásvesztésnek vagyunk tanúi a fiatalok és a gyermekek körében. Egy önkéntes Trianon fenyeget – fogalmazott –, amely demográfiai téren, a magyarság elapadása révén vagy az asszimilációval következik be.” Tőkés László szerint amit nem végeztek el a nagyhatalmak és Trianon, azt mi fogjuk akkor, „ha nem változtatunk gondolkodásunkon, magatartásunkon, hitünkön, politikánkon". Az összetartozás legyen a motiváció az identitásunkhoz való ragaszkodáshoz, „és ez egyet jelent mindennel, ami a magyar ember számára értékes” – mondta.
Emlékeztetett: 14 millió ember vándorolt el Kelet-Európából a becslések szerint az elmúlt huszonöt évben, közülük Magyarországról néhány százezren. Vissza kell találni egymáshoz az összetartozás jegyében, fel kell karolni a kárpátaljai magyarságot, mint hajdan a balkáni háború üldözötteit – emelte ki. Hangsúlyozta, hogy az összetartozás napján nem kerülhető meg a gyász, az emlékezés. Kossuth Lajos Aradot nevezte a magyar Golgotának, de ez a kifejezés illik Trianonra is, hiszen az egész ország felett hajtották végre egyetlen tollvonással a halálos ítéletet – mondta. A nagyhatalmak ácsolták a keresztet, de a „kivagyiságon alapuló gőgös magyar részvétel” sem hiányzott.
A 2004. december 5-ei sikertelen népszavazásról elmondta: nem a szavazópolgárokat hibáztatja, hanem azokat, akik „eltanácsolták őket a szavazóurnáktól”, akik 23 millió román munkavállalótól féltették Magyarországot. Akik a magyarok befogadására restek voltak, most kitárnák Magyarország kapuit a migránsok előtt – folytatta, megjegyezve: „az idegeneket is szeretjük, de a magyarokat nem hagyjuk cserben és magyar hazánk magyarságát védjük". A 2004-es népszavazás korrekciójának nevezte, hogy 2010-ben elindult a határok fölötti együttműködés politikája. Ennek köszönhető a kettős állampolgárságról szóló és a nemzeti összetartozás törvénye – emelte ki.
„A legfontosabb, hogy szeressük vissza Magyarországot, Kárpátalját, Erdélyt, Felvidéket, Délvidéket, Drávaszöget, szeressük vissza, akiket el akar tőlünk venni az idő, az Úr" – zárta beszédét az egykori királyhágómelléki református püspök.
MTI-összefoglaló
