A kedden ünnepélyesen átadott alkotás hollétéről több mint száz éven át nem lehetett tudni. „Nagyszerű darabbal gazdagodik a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. A magyar történelem számára minden olyan tárgy elképesztően fontos, amely az 1848-as nagy nemzedékhez kötődik. Barabás Miklós a reformkor legjelentősebb magyar arcképfestője volt; az 1844-ben készült, majd később átfestett akvarell gyönyörűen megjeleníti a hős honvéd tábornok karakterét, jellemét” – mondta az eseményen Csorba László, az intézmény főigazgatója.
Mint hangsúlyozta, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mai szabadságunk alapító mítosza volt, új formában fogalmazta meg a múltról való gondolkodásunkat. Hozzátette: a forradalom győzött, a polgári Magyarország alapvívmányait az önkényuralom sem tudta eltörölni, ugyanakkor a nemzeti önrendelkezés a szabadságharc leverésével jó ideig megszűnt. „A 13 kivégzett aradi főtiszt, akik között volt szerb, horvát, német, osztrák, örmény is, mintegy aláhúzza, megerősíti az emlékezést. Leiningen-Westerburg Károly hesseni származású német birodalmi gróf volt, családja az angol uralkodóházzal is kapcsolatba került. Bár testvére és unokatestvére is a császári oldalon harcolt, részévé vált a magyar elitnek, igazi férfi- és fegyverbarátság kötötte Görgey Artúr tábornokhoz” – fejtette ki a főigazgató.
Az aranyozott keretben lévő mű 20-szor 25 centiméteres, egy minitárlat keretében a Magyar Nemzeti Múzeum Kupolájában már megtekinthető, abban a vitrinben, ahol korábban Leiningen tábornoktársa, Nagysándor József honvéd vezérőrnagy aradi búcsúlevelét mutatták be a közönségnek. Utóbbit tavaly ősszel vásárolta meg a kormány.
Csorba László elmondta: a Leiningen-portré különlegessége, hogy a tiszt özvegye évekkel a forradalom leverése után arra kérte Barabás Miklóst, fesse át az eredeti képet. Így került rá Leiningenre, a császári hadsereg huszár egyenruhájára a vörös honvédtábornok-egyenruha (ez 1844-ben még nem lehetett rajta), valamint a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályú kitüntetése. A Leiningen grófot ábrázoló Barabás-akvarellt az eddigi tulajdonos, Ambrus Győző 45 évvel ezelőtt vásárolta egy dél-angliai város régiségkereskedésében. Mint kedden újságírók előtt kifejtette, a közelmúltig nem volt tudomása arról, hogy a portré Leiningen Károly grófot ábrázolja, akit 1849. október 6-án a 13 aradi vértanú egyikeként végeztek ki. „Egy magyaros kinézetű, vörös kabátban lévő huszártisztet ábrázoló képet láttam meg a kirakatban. Kiderült, hogy egy idős hölgy hozta be a boltba, de nem tudni, ki volt ő. Az akvarellen Barabás neve, Pest mint helyszín és az 1844-es dátum szerepelt, az nem, kit ábrázol. Azonnal megvettem, majd évtizedekig volt a szobám falán. Egy barátom, Molnár István nemrég kapott egy 1848-as albumot, amelyet 1898-ban adtak ki Jókai Mór és Rákosi Viktor szerkesztésében, eredeti nyomatokkal és portrékkal. Ebben, a 180. oldalon találtam meg a képet, fekete-fehérben, mint a Leiningent ábrázoló portrét” – mesélte Ambrus Győző.
Kitért arra, hogy írt a Magyar Nemzeti Múzeumnak, amelynek két művészettörténész szakértője, Rózsa György és Spira György a fotó alapján azonosította a művet. Az alkotásról Barabás Miklós is említést tett önéletírásában, azzal, hogy 10 aranyat kapott érte. „Gondoltam, ideje hazatérnie a képnek Magyarországra, százegynéhány év után” – tette hozzá.
Csorba László az MTI-nek elmondta, hogy nagyon sok olyan Barabás-portré készült, amelynek létezéséről, hollétéről máig nem tudni. „Ezekkel az alkotásaival polgári szükségletet elégített ki, ezt a képet is Leiningen gróf megrendelésére készítette. Persze Barabás portréiban mindig van valami plusz, Leiningen arca egészen különleges finomsággal lett kidolgozva” – hangsúlyozta a múzeum főigazgatója. Barabás Miklós 1810. február 10-én született az erdélyi Kézdimárkosfalván, református székely családban. Ő volt az első magyar festő, aki művészetéből tudott megélni. A legmaradandóbbat az arcképfestés terén alkotta, tökéletes technikájához kiváló kapcsolatteremtő képesség járult. Szinte minden kiemelkedő kortársát megfestette, jelentős Liszt Ferencet és Bittó Istvánnét ábrázoló munkája, de Széchenyi Istvánról, Kossuth Lajosról és Petőfi Sándorról is készített portrét. Az utókor jórészt az ő munkái alapján ismeri az 1848–49-es szabadságharc szereplőit. 1898. február 12-én halt meg Budapesten.
MTI
